Az ókori Egyiptom viselettörténetét kutatva nem mehetünk el szó nélkül a sokszor műalkotásnak is beillő egyiptomi ékszerek, valamint a korabeli kozmetikumok, sminkeszközök mellett. A ruházkodás mellett ez a témakör is sok, manapság furcsaságnak számító érdekességet tartogat, ezeknek jártunk most egy kicsit utána.
Egyiptomi ékszerek és más kiegészítők
Az egyiptomi öltözék teljességét a férfiak és nők által egyaránt viselt ékszerek adták meg, legyenek azok nyakláncok, kar- és lábperecek, gyűrűk, fülbevalók, diadémok és hajékek. Ne felejtsük persze ki a sorból a mágikus erővel felruházott amuletteket is, és az olyan ékszereket, melyeket a beléjük vésett idézet tett varázslatossá. Jellegzetes motívumaik között megtalálható a szent állatként tisztelt szkarabeusz, a hieroglif szimbólumok, az állatok (elsősorban madarak és rovarok) valamint számos virág formája. A kiegészítők, ékszerek olyannyira az egyiptomi ember mindennapjainak részévé váltak, hogy halottaikat is azokkal együtt helyezték el a sírba.
Mind az arany, mind az ezüst keresett alapanyag volt, ráadásul az ezüst ritkasága folytán is értékesebbnek számított, mint az arany. Az egyiptomi mitológia szerint az istenek bőre aranyból, csontjaik ezüstből, hajuk türkizből van. Mint ilyen, ezek után nem meglepő, hogy az egyiptomi uralkodók nagy figyelmet fordítottak megjelenésükre, valamint az isteneik és istennőik ábrázolására. Utóbbiak szobrait bámulatosan aprólékos módon díszítették, és színes, minőségi ruháikat is ily módon ékesítették.
Gyöngyök és hálók
Mondhatni a kalaszirisz és az ékszereknél is általánosan használt gyöngyök párosításából jöhetett létre az oly különleges, akár több ezer darabból is fűzött gyöngyhálós ruha, melyet az ókori egyiptomi irodalom egyik darabja is említ, a Három csodamese (más néven Tales from the Westcar Papyrus) című gyűjteményben. A zöld ékszer címet viselő történet szerint Snefru király éppen unatkozott, mire a fő írnok azt tanácsolta neki, hogy csónakázzon egyet a tavon. De nem akárhogy, kerestesse fel a legszebb lányokat a vidéken és tegye meg őket evezőseivé. Az egyik fordítás szerint a király örömére a hölgyek szokványos öltözék helyett hálókba, feltehetően gyöngyökből fűzött, hálószerű ruhákba bújtak.
A valóságban ezek az öltözékek kétféleképpen készülhettek. Az egyik feltételezés szerint a gyöngyöket közvetlenül egy már meglévő vászonruhára is varrhatták fel. A második módszer az lehetett, hogy a gyöngyöket egy hálóra fűzték össze, amelyet aztán vászonruha fölé véve hordtak. Néhány ilyen ruha, például a bostoni Szépművészeti Múzeum birtokában lévő ruha, kék és kék-zöld fajansz gyöngyökből készült, amelyek a lapis lazuli, illetve a türkiz utánzataként készültek.
Régészeti leletek és különös feltételezések, egyiptomi ékszerek mellett
Ezeket a műalkotásnak is nevezhető viseleteket az ókori egyiptomi domborműveken és szobrokon is ábrázolták. Ékes példa erre az ég istennőjének, Nutnak a szobra a Kr. e. 3. évezredből. Ez a szobor az istennőt egy olyan ruhadarabba öltözve ábrázolja, amely nagyon hasonlít egy gyöngyhálós ruhához.
Ami pedig a máig fennmaradt gyöngyhálós ruhákat illeti, ezek többnyire sírokból kerültek elő. A londoni Petrie Egyiptomi Régészeti Múzeumban található gyöngyhálós ruha egy 5-6. dinasztia síremlékéből származik, egész pontosan egy felső-egyiptomi városból, Qau-ból. Ezt az öltözetet 1923 táján fedezték fel, és a kutatók kezdetben úgy vélték, hogy a ruhát valószínűleg egy táncos viselhette. Azonban ennek a ruhának a rojtjai körül apró kövekkel kirakott kagylók voltak, amelyek mindannyiszor megcsörrentek, amikor viselője megmozdult. Ennél fogva megtalálói arra következtettek, hogy a ruhát esetleg erotikus táncokhoz használták.
A rekonstrukció során ellenben kiderült, hogy egy táncosnak meglehetősen nehéz lett volna még csak mozogni is ebben, nemhogy táncolni. Tekintettel arra, hogy a ruhát egy sírboltban találták, a feltételezések szerint temetési funkciót tölthetett be. A szegényebb hölgyeknek viszont ebben az esetben is meg kellett elégedniük egy szerényebb kivitellel, nevezetesen egy gyöngysorral a derekuk körül.
A szépség titkait már akkoriban is javában kutatták
Talán nem mondunk újat azzal, ha azt mondjuk, hogy a bőrápolás alapjait már ekkoriban is ismerték, és itt nem (csak) Kleopátra legendás szamártejes fürdőjére gondolunk. Sőt, nemcsak tudták, hogy mivel érhetik el a legelőnyösebb külsőt, de társadalmilag elvártnak is számított az ápolt megjelenés. Alsóbbrendűnek számított az, aki erre nem fordított kellő gondot.
A finom kencék, olajok alkalmazása a bársonyos arcbőr érdekében már a korabeli nők napi rutinjának is szerves része volt, ahogyan az is, ahogyan a szemüket és a szemöldöküket fekete színnel kihúzták, a lehetőségekhez mérten mandulavágásúra rajzolták, majd a szemhéjukat további árnyalatokkal hangsúlyozták. Ez utóbbihoz porrá tört ásványokat, például malachitot használtak. A sminkelést éppúgy tükör előtt végezték, mint ahogyan manapság is, és bizony nem csupán a nők, hanem a férfiak is kikészítették az arcukat.
A száj és a körmök festése is általánosan ismert és megszokott volt. A csábító ajkakért vörös okkert és kenőcsöt kevertek össze, a kozmetikai púdereket kőből, kerámiából, fából és nádból készült edényekben tartották és őrizték. Bizony, az előkelőségeket olyan fontos pozíciót betöltő személyek is szolgálták, mint a kenőcsök felügyelője, a szépítő eszközök őrzője.
Néhány ékszert és ruhadarabot azonban nem csak külső megjelenés miatt viseltek, hanem a kutatók úgy vélik, hogy vallási és szimbolikus jelentőséggel bírnak. A „kohl” (szem)ceruza használata a napsugárzás elleni védelemként is szolgált, ráadásul a kutatások szerint az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy az ólomalapú ásványi anyag antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik.
A szépség pedig nem csak jól megválasztott kencefice, hanem rendszeres testmozgás eredménye is
A szépségápolás mellett a kor embere az ideális testarányokról sem feledkezett meg, mely a férfiak esetén széles vállakat, karcsú testet, izmos végtagokat jelentett, a nők esetében keskeny derekat, lapos hasat és gömbölyded kebleket. Mindezek mellé egyenes testtartás, büszkén magasra emelt fej illett.
Nefertiti ikonikus mészkőből készült mellszobra tiszta, sima és strukturált arcvonásait mutatja. Kleopátra elképzelt portréi sötét „kohl” szemceruzájával és gyönyörű ékköves gallérjával ma is a szépség jellegzetes szimbólumai szerte a világon.
A kifejezetten egyiptomi eredettel bíró szimbólumok és minták ma is töretlenül hódítanak a nemzetközi divatvilágban. A Hórusz szeme, az egyiptomi macska, a szárnyas napkorong és a kobra szimbóluma rendre felbukkan egy-egy tervezői kollekcióban, de nem egy hollywood-i sztár videoklipjében is felbukkant már a szóban forgó kultúra egy-egy ékes eleme. Érdekelnek A macskák gyógyító erejének titkai?
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
