Gondoltad volna, hogy volt idő, amikor a lenvászon értéke a drágakövekével vetekedett, gyapjút viselni pedig egyenesen tisztátalan dolognak számított? Pedig az ókori Egyiptom viselettörténete efféle és több más hasonló, manapság furcsaságnak számító érdekességet is tartogat, ezeknek jártunk most egy kicsit utána.
Az egyiptomiaknak – hála a mindig enyhe időjárásnak – nem kellett azon töprengeniük, hogy vajon mit viselnek majd a zimankós idő beköszöntével. Arra viszont mindig ügyeltek, hogy az ókori rómaiakhoz hasonlóan öltözékük a társadalmi rangjukat is híven tükrözze. Az uralkodó család tagjai mindezt egyedi fejékeikkel is megkoronázták. Hagyománytisztelő nép lévén az évezredek során számukra a divat nem sokat változott, akár a ruha-, akár a hajviseletüket tekintjük.
Anyagok, vagyis vászon vs. gyapjú
A fehér, finom és hűs tapintású lenvászon anyaga jó szolgálatot tett a hőségben, melyet díszítés gyanánt gyakran szőttek át aranyszálakkal, színes fonalakkal, sőt, drágakövekkel is különlegessé tették azokat, figyelembe véve viselője rangját is. Ennek megfelelően négyféle lent különböztettek meg: istenit, királyit, jó felső-egyiptomit és durvát. A kikeményített textíliát gyakran pliszírozták függőleges, illetve vízszintes irányban is. Ez a megoldás rendszerint megjelent a férfiak öltözékében, akik ágyékkötőt vagy csípőre helyezett kötényt viseltek. A rabszolgáknak nemtől függetlenül is ez a ruhadarab volt a mindennapi és voltaképpen az egyetlen öltözéke.
A len mellett a pamutvászon, vagy ahogyan ők nevezték, a bisszosz is közkedvelt alapanyag volt, azonban a gyapjút nem favorizálták. Egyrészt azért, mert nem volt kényelmes viselet a forró napsütésben, másrészt anyagát tisztátalannak vélték, éppen ezért gyapjúszövet ruhában át sem lehetett lépni a templom küszöbét. A későbbiekben ez a hiedelem egyre inkább kiveszett az egyiptomi köztudatból, és a selyemmel együtt egyre népszerűbbé vált.
Férfi viselet az Óbirodalom korában
A kezdeti időszakokban a férfiak jobbára a már említett ágyékkötőt, a sentit viselték, mely pamutból készült és a derekukra erősítették. A kötényt az előírásoknak megfelelően minden esetben balról jobbra tekerve öltötték magukra, melyet végül csomózással vagy öv felhelyezésével rögzítettek. Nem volt ritka akár több réteg ágyékkötő viselése sem, melyek közül a legfelső és egyben a leghosszabb egy mai értelemben vett lapszoknyához hasonítható. Minél gazdagabban díszített volt egy efféle holmi, annál előkelőbb méltóságot tisztelhettünk viselőjében: színes szegélyek, rojtok, gyöngyök, rafinált hajtások és redőzések szimbolizálták az illetőnek a társadalomban elfoglalt helyét.
Felsőtestüket sok esetben csupán csak a nap ereje ellen védték, mégpedig egy uzehnek nevezett széles gallérral, melyet bőrből vagy vászonból varrtak. Ahogy sejteni lehet, ezen ruhadarabokról sem hiányozhattak a különböző dekorációs elemek, olyannyira, hogy egy idő után úgymond ékszerré nőtték ki magukat. Sőt, idővel fémből is készítettek effélét, a főméltóságok részére pedig leopárdbőrből is, a különleges alkalmak tiszteletére.
Fedetlen női keblek az Óbirodalomban
A ruhátlan felsőtest nemcsak a férfiaknál, hanem a hölgyek esetében is gyakori jelenség volt. Az ókori egyiptomi nő nem érezte szükségét, hogy a keblét elfedje, csak kivételes alkalmakkor került erre sor. Egyszerű lepelhez hasonló ruhát viselt a derekára tekerve és csomóval rögzítve. Ha beköszöntött a hidegebb idő, akkor azért elkelt egy vászonból vagy bőrből készült vállkendő vagy köpeny.
Újdonságokat hozott az Újbirodalom időszaka
Az Újbirodalom beköszöntével vált általánossá az úgynevezett kalaszirisz, mely szabását tekintve egy zsákruhát formáz, de egyúttal többféle fazont is rejthet. Lehetett testhez simuló, hosszabb vagy rövidebb, különböző nyakkivágásokkal készült változat, övvel vagy anélkül. A hölgyek ruháinak szegélyén feltűnt egy sajátos üveggyöngyökből kirakott cikkcakk motívum, melyhez ünnepi alkalmakkor szintén gyöngyökkel kivarrt felső is dukált.
A férfi uralkodók a kalaszirisz felett a testük köré csavart köpenyfélét, a haikot hordták. Az ékszerként is viselt gallér egyre nagyobb lett és ezzel egy időben megjelent a derékra erősített ékszerkötény is.
Színpompás ruhatár és lábbelik
A fennmaradt emlékek bizonyítják, hogy a fehér leplek mellett színes, tarka szövésű anyagokból is varrtak ruhákat az ókori Egyiptomban. Kedvelték a sárga, a kék, a zöld és a piros árnyalatait, melyek pigmentjeit növényi nedvekből nyerték, illetve keverték ki.
Mai szemmel furcsának tűnhet, de lábbelit nem akárki viselhetett, ez a jog csak a magas rangú méltóságokat, az uralkodókat illette meg, akik finom, puha bőrből készült bőrszandált hordtak. A szegényebb rétegek képviselői papiruszból készült saruban jártak.
Frizurák és fejdíszek
Míg az egyiptomi öltözködés vajmi keveset módosult az évezredek során, úgy a haj- és szakálldivat annál inkább. Eleinte a nők és a férfiak hajviselete szinte nem is különbözött egymástól: a homlokon és a tarkón egyenesre nyírták a tincseket, melyeket gondosan ápoltak, mostak és illatosítottak.
Nagyjából ezzel párhuzamosan megjelent a paróka is a kiegészítők között. Ennek egyik oka az lehet, hogy a forróság miatt sokan – férfiak és nők egyaránt – leborotválták a hajukat, másrészt előfordult, hogy valaki betegség következtében vesztette el a tincseit. A földművesek a legritkább esetben tettek a fejükre parókát, ők vászonkendővel, az úgynevezett klaft-tal védekeztek a tűző nap ellen. A gyermekek haját ettől függetlenül is kopaszra nyírták, Hórusz isten tiszteletére egyetlen vékony copfot meghagyva a buksijukon.
A papok célja az említett rituáléval az volt, hogy megerősítsék az istenségek iránti elkötelezettségüket és ez egyúttal a megtisztulást is jelentette számukra.
A vendéghaj leggyakrabban háncsból, gyapjúból, festett lószőrből készült, melyre hajpántok, virágkoszorúk, szalagok, gyöngyfüzérek is kerültek. Felsőbb körökben alapanyagként valódi ember haj is szolgált.
Ahogy telt az idő, a paróka úgy hosszabbodott és lett egyre díszesebb és illatosabb, mely utóbbi hatást a fejtetőre kent balzsammal érték el. A férfiak gyakorta műszakállt is ragasztottak maguknak.
Koronát, süvegeket, fejdíszeket ugyancsak az uralkodói réteg képviselői viseltek: Felső-Egyiptom színe a fehér volt, Alsó-Egyiptomé pedig a vörös. Mindkettőt a szintén hatalmi szimbólumként ismert Ureusz-kobra jelképe egészítette ki, fáraónők esetében pedig a Hórusz-madáré.
Szakállas nő?!
Ha már szakáll, érdemes megemlítenünk Hatsepszut királynőt, aki Egyiptom történetében a fáraónők közül a legnagyobb hatalommal rendelkezett, és aki a férje és egyben féltestvére, II. Thotmesz halála után régensként ült a trónon. Ugyan uralkodói jogok illették meg, de nem elégedett meg a kormányzói tisztséggel, és sorra vette fel a királyi címeket: mindenáron férfi elődeihez mérte magát, hozzájuk hasonlatos szeretett volna lenni. Ennélfogva férfi módra öltözködött, szakállt is ragasztott magának, ily módon tudtára adva mindenkinek, hogy abszolút hatalommal bír. Sok más, későbbi uralkodónővel ellentétben ezzel nem teremtett divatot, de a tekintélyét – nem csupán eme szokásával -, de sikerült megalapoznia.
A cikk folytatásaként szót ejtünk majd az ékszerekről, a korabeli szépségápolásról és a sminkről.
[custom-related-posts title=”Olvastad már?” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
