Ha eddig azt gondoltad, hogy az ókori rómaiak a divat tekintetében is másolták a görögöket, akkor azt kell mondjuk, hogy némileg tévedtél. Egyrészt, mert ehhez a korabeli etruszkoknak is lenne néhány szava, másrészt pedig azért volt saját ízlésük, stílusuk, még ha az akkori trendek alapjául a görög viseletek is szolgáltak. Nem beszélve arról, hogy a nők is ugyanolyan állampolgárnak számítottak a Római Birodalomban, mint a férfiak. Akkor pedig nekik is illett stílusosan megjelenni a különböző nyilvános eseményeken, helyszíneken, nem lehetett egy legyintéssel, egy tógával „elintézni” az outfitet.
Az etruszkok, mint a rómaiak előfutárai
Mielőtt elmerülnénk a rómaiak viselettörténetének érdekességeiben, mindenképpen meg kell állnunk egy kicsit az etruszkoknál, hiszen mint az Appennini-félsziget korábbi lakói, hatással voltak a nyomukban létrejött Római Birodalom alakulására, nem kevés szempontból.
Viszont ahogyan a későbbi római, úgy az etruszk kultúra kialakulását is alapvetően meghatározta mindaz, amely a görögök mindennapjait vezérelte akkoriban. Nemcsak a társadalmi és a gazdasági élet, de az öltözködés, a ruházkodás és a hajviselet elemei is – többé-kevésbé észrevétlenül – beépültek az etruszkok és majdan a rómaiak hétköznapjaiba.
Így a talán legnépszerűbb görög férfi viselet, a khitón is beférkőzött az etruszk férfiak ruhatárába, ám nem mondhatjuk, hogy szó szerint értelmezték az erre vonatkozó divatot. Tudatosabban átgondolt fazon jellemezte a szóban forgó ruhadarabot: a vállban és derékban szűkebbre szabott szabásvonal kiemelte a szépen kidolgozott felsőtestet. Az öv nélkül hordott és a későbbiekben tunika névre keresztelt viselet alul bőségesen tartalmazott anyagot, ahogyan a hosszú ruhaujj is. Az öltözék hossza valamint díszítettsége alapján következtetni lehetett a viselője korára és anyagi helyzetére. Hűvös időben a görögökhöz hasonlóan ők is köpenyt terítettek a vállukra, mely a tebenna nevet kapta. Kiterített szabásmintája egyszerű körszeletet vagy téglalapot formázott, és amelyet előre meghatározott módon tekertek maguk köré. A hosszú és díszes tebenna az ünnepnapok viselete volt, míg a rövidebb változat kényelmes mivoltánál fogva az utazások alkalmas öltözéke lehetett.
A társadalom szegényebb rétegei nem csak hogy nem engedhették meg maguknak a földig érő és szegélydísszel is ékített darabokat, de a munkavégzés során nem is lett volna praktikus egy olyan öltözék, mely akadályozza őket a szabad mozgásban. Számukra az exomisz volt a mindennapi viselet.
A nők, mint a társadalom egyenrangú tagjai
Más népekkel ellentétben a nőket több tisztelet vette körül a Római Birodalomban, hiszen a társadalom megbecsült és egyenrangú félként kezelt tagjai voltak. Nem kellett távolmaradniuk az ünnepségekről, a harci játékokról, mint ahogyan a görög hölgyeknek például. Ennélfogva öltözködésükben is helyet kaptak az olyan ruhadarabok, melyeket a különböző nyilvános és társadalmi események során viseltek.
A keleti vonások éppúgy fellelhetők az általuk hordott öltözékek stílusában, mint a görög hatásra átvett khitónban is többek közt. Különleges mintájú szegéllyel, rojtokkal díszített, hosszú ruhadarabot hordtak, mely felül teljesen zárt volt, egészen az állig. Viszont a hátat kissé szabadon hagyta az a kivágás, melyet szalagokkal kötöttek össze. A tebenna nemcsak a férfi, hanem a női ruhatár szerves részévé is vált, mely főleg ünnepi alkalmakon a fejbúbig takarta viselőjét.
A hajviselet divatjának alapjául szintén a görög minta szolgált, melynek ékes példája, hogy az etruszk férfiak előszeretettel nyírták éppúgy hegyesre a szakállukat, mint hellén társaik. A hosszúra növesztett, pánttal összefogott haj és a fejfedő szintén tőlük átvett szokás lehetett.
A nők szintén növesztették a hajukat, melyet copfba és kontyba tűzva hordtak, de kedveltek voltak a hajpántok, a csigákba rendezett tincsek is.
Ha a lábbelikről volt szó, nem volt markáns különbség a férfi és a női szandál között. Egyaránt kedvelték a piros színű, bőrből varrott, féllábszárig érő, csúcsos, felfelé ívelő orrésszel ellátott cipellőt.
Az ékszereket a korabeli nők is imádták, legyen szó arany nyakláncról, karkötőről, gyűrűről és számos, a ruhát ékesítő díszítőelemről, a kivágást összefogó tűről, csatról és fibuláról. Az etruszkok a fémművességet – a korabeli lehetőségeket figyelembe véve – professzionális szintre emelték, de ugyanígy jeleskedtek a kerámia és az elefántcsont megmunkálásában is.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
