Megcsalás és ámítás – ezek lehetnek az árulkodó jelek

Az ember alapvetően társas lény, és nem biztos, hogy az a valaki, akit maga mellé választ, örökké a társa marad. Számtalan tényező állhat ennek a hátterében és a megcsalás csak egy a sok közül. Az, hogy milyen út vezet el a félrelépésig – egyáltalán mi is számít annak pontosan – és hogy miként próbálja meg leplezni a titkait a hűtlen fél, mindez sokféle lehet. Cikkünkben ez utóbbi jeleket vettük sorba, nyilván a teljesség igénye nélkül. 

A szakértők szerint egy félrelépés bármely párkapcsolatban megeshet, ám ha meg is történt – vagy csupán feltételezéseink vannak – akkor is mindenképp a meglévő kapcsolat erősítésére, frissítésére érdemes koncentrálni és abban megélni és megtalálni a jót, az értékes pillanatokat.

“Nem a szexuális aktusok mennyisége számít, hanem a minőség. Ugyanakkor, ha a mennyiség nyolchavonta egy alá esik, én mindenképpen utánanéznék a dolgoknak.”

– nyilatkozta egyszer Woody Allen.

Noha a gondolatai első felével maradéktalanul egyet tudunk érteni, addig a mondanivalója második fele azért már komikus és tipikusan rá vall. Több mint valószínű, hogy ha egy addig jól működő, rendszeres ágyjelenetekkel is megfűszerezett párkapcsolatban az együttlétek száma fokozatosan a nulla felé tendál, annak bizony oka van. Nem állítjuk, hogy azonnal arra kellene gyanakodnunk, hogy egy harmadik fél lépett volna be a képbe, mert sok más, egészségügyi vagy lelki ok is húzódhat a háttérben, amely feltárásra várhat és orvosolni kell.

A mentálhigiénés szakemberek szerint a megcsalásnak is több fokozata van, ezek közül talán az érzelmi jellegű a legmélyebb: sokkal mélyebb, mint a hagyományos értelemben vett hűtlenség. Amikor ugyanis érzelmileg is szoros kapcsolódás alakul ki egy másik emberrel, aki nem a párunk, akkor az nyilvánvalóan intenzívebb és többet jelent, mint egy egy (vagy több) alkalmas együttlét. Az érzelmi megcsalás jeleit nem mindig könnyű sem leplezni, sem felismerni. Az biztos, hogy általában barátsággal kezdődik, és észrevétlenül mélyül viszonnyá, miközben a felek egy ideig maguknak sem vallják be, hogy többet éreznek egymás iránt.

Egy erre vonatkozó kutatás tükrében

A ciprusi Nicosia Egyetem kutatója, evolúciós pszichológusa Menelaos Apostolou Catch Me If You Can (vagyis Kapj el, ha tudsz) című tanulmányában azokat a taktikákat vizsgálta, melyekkel az érintettek a félrelépésük bizonyítékait próbálják meg elrejteni: több mint ötven trükköt azonosított be. Ezek közül tizenegy stratégiát férfiak és nők egyaránt alkalmaznak, illetve ezek közül hetet a vizsgálatban részvevők hetven százaléka rendszeresen bevet. Az első tanulmányban párkapcsolatban élő embereket, szám szerint 188 nőt és 109 férfit kérdezett meg arról, hogy miként rejtenék el párjuk elől az árulkodó bizonyítékokat, ha házasságon kívüli kapcsolatot ápolnának.

A második tanulmányban pedig csaknem 490 tesztalanyt – kevéssel több nőt, mint férfit – interjúvolt meg, olyanokat, akik a saját bevallásuk szerint legalább egyszer léptek már félre. Nekik pedig az volt a feladatuk, hogy értékeljék az első tanulmány szerint leggyakrabban alkalmazott módszereket. Ennek a két tanulmánynak az eredményeit elemezte végül Apostolou.

A kísérletben illetve ennek nyomán az alábbiakban felsorolt jelek természetesen nem jelentik feltétlenük azt, hogy azonnal rá kell borítanunk párunkra a vizes lepedőt, mert megcsalás áldozatai lettünk, de esetleg óvatosságra inthetnek.

Tudsz titkot tartani?

Ahhoz, hogy egy titok valóban titok maradjon, a diszkréció a legfontosabb alapelv. A szóban forgó  kutatás során kiderült, hogy a vétkes felek is legnagyobb arányban ezt a koncepciót követték. Ez azt is jelenti többek közt, hogy a harmadik személlyel olyan félreeső helyeken találkoztak, ahol szinte biztos elkerülhették azt, hogy összefussanak akár egy – netán közös – ismerőssel is. Hiszen, ki tudja, ki kit ismer és ki kinek a „jóakarója”. Éppen ezért legjobb baráttal vagy barátnővel is csak óvatosan osztja meg a vétkes fél a titkos viszonyának még csak a tényét is, nemhogy esetleg részletekbe merülve meséljen. Nem a barátba vetett bizalom okán, hanem inkább amiatt, hogy nehogy egy akaratlan elszólás folytán fény derüljön a rejtélyre.

Ha pedig a barát igazi barát

A megkérdezettek túlnyomó része alkalmazná azt a módszert, mely szerint megkérné a legjobb barátját vagy barátnőjét, hogy adott esetben alibit biztosítson, vagyis falazzon neki.

Így ha arra kerülne a sor, hogy a gyanakvó másik fél rákérdez a szóban forgó cimboránál, ő igazolja, hogy bizony a hűtlennek vélt fél vele volt, ettől eddig az adott helyen és időben.

Ártatlan ismerős vagy kolléga bemutatása

A kutatás szerint figyelemelterelő mozdulat lehet, ha egy régi-új ismerősként vagy munkatársként mutatja be szerelmét a hűtlen fél, bár ez is olyan szituáció, mely ha így van, egyrészt nagyon csúszós mezsgye lehet, másrészt minden egyes bemutatott személyre gyanakodni azért több mint túlzás.

A túl kevés vagy túl sok bizonyíték is bizonyíték lehet

Néha az a gyanús, ha túl kevés, néha az, ha túl sok, no de miből? A digitális dokumentációból, az online jelenlétből például. Ha valaki korábban túl sokat fotózott és posztolt magáról, hogy mikor, hol, kivel mit csinált és hirtelen ez lényegesen lecsökken, vagy épp napi 24 órában a közösségi oldalakon lebzselt és ennek most mintha hirtelen vége szakadt volna, az is lehet egy figyelemfelkeltő jel.

De nem kell mindjárt megkongatni a vészharangot, láttunk már olyat, hogy valaki tényleg egy kis pihenőre, totális kikapcsolódásra vágyott és jó időre eltűnt a Facebookról és társairól, mintegy digitális detoxot tartva. Ez a fajta besokallás bárkivel megtörténhet, leginkább talán azokkal, akiknek az internet illetve a social media oldalak a munkaeszközeik egy részét jelentik. Ettől viszont még korántsem a csapodárok sorát gyarapítják.

A közösségi média és a telefon a legnagyobb buktatók

A telefon híváslistája, az sms üzenetek az e-mailek vagy a közösségi oldalak által nyújtott üzenetváltási lehetőségek mind a lebukás veszélyével fenyegetik a hűtlen felet, pedig a magántitok, a levéltitok védelme ezeken a felületeken is érvényes. Épp ezért belenézni a társunk telefonjába, levelezésébe eléggé inkorrekt megoldás. Hozzátesszük, egy régi osztály- vagy csapattárssal, korábbi szomszéddal, stb. sok év elteltével történő „Mizujs, hogy vagy, mi van veled?” kezdetű beszélgetés még korántsem jelent megcsalást.

Bár ez is egy megér egy külön fejtegetést, hogy kinek a szemében mit jelent és honnan indul a megcsalás ténye. De tény, hogy az óvatosság okán a megkérdezettek gondosan ügyelnek illetve ügyelnének arra, hogy ne maradjon sem árulkodó fotó, sem bizonyítékként szolgáló üzenet a telefonjukban.

Ha nincs jel, az is jel!?

Apostolou szerint már az is jel, ha nincs jel – ez azért igen érdekes. Azért szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük, ha a másik fél már-már kínosan, túlzottan ügyel arra, hogy például a napi rutin ne változott, ne változtasson a szokásain, akár a külsejét illetően, akár a belső igényeire, viselkedésére vonatkozóan. Mindenesetre úgy véljük, ha a párunk frizurát változtat, vagy elkezd jobban adni magára, új parfümöt vesz, vagy másképpen issza a kávét, vagy tegyük fel, újra elkezd edzeni, nem kell azonnal arra gondolni, hogy másnál keresi a boldogságot.

Lehet, hogy épp nekünk szeretne újra vagy még jobban tetszeni, újra meghódítani a szívünket, egy kis vérfrissítést vinni a kapcsolatba, a mindennapokba. Persze az óvatosság nem árt, lehet megcsalás is az újonnan felvett szokások között.

A túlzott érdeklődés vagy ajándékok is feltűnőek

Ha korábban keveset érdeklődött a párunk a munkánk felől, és még azt sem nagyon kérdezte meg, hogy hogy telt a napunk, aztán egyik napról a másikra furcsamód folyton az iránt érdeklődik, hogy mi mindent csinálunk, hová megyünk, kivel és meddig, a kutató szerint megint csak egy bevált figyelemelterelő stratégia.

A megkérdezettek mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy adott esetben ezt az elképzelést is követné, ha arra kerülne sor, hogy eloszlassa párja legkisebb gyanúját is, sőt, úgy vélték, ezzel még azt a látszatot is kelthetik, hogy újra lobbant bennük a szerelem a másik iránt. Hasonlóképp a folytonos meglepetések, ajándékok is a bűntudat jelei lehetnek, de azért nem kell mindenáron a rosszat, a megcsalás jeleit keresni a párunk viselkedésében.

Kevesebb a kommunikáció és az érintés

Ha korábban a kapcsolatban gyakoriak voltak az üzenetváltások, a részletes napi beszámolók, majd ezeknek a mennyisége hirtelen megcsappan és csak rövid kérdések, rövid válaszok hangzanak el, az mindenképpen annak a jele, hogy valami megváltozott. Nem garancia ez sem a megcsalás tényére, hiszen más ok is lehet a háttérben, bármi más, amit nehezen mond el nekünk a másik, vagy mert nehéz vagy mert kényes téma foglalkoztatja.

De éppen az is lehet a félszeg válaszok oka, hogy korábban nem figyeltünk rá eléggé, amikor beszélt és ezért hiábavalónak gondolhatja a párunk, hogy hosszasan meséljen.

Ez utóbbi viszont vezethet ahhoz, hogy majd valaki másnak mondja el mindazt, ami vele történt és történik, olyannak, aki meghallgatja. De ez sem feltétlenül egy harmadik fél a kapcsolatban, hiszen a szó legtisztább értelmében vett barát is figyelmes a mondandónkra.

Kevesebb lehet az érintés is, mely nemcsak az intim együttléteket jelenti, hanem az azelőtt gyakoribb ölelést, a kézfogást, a jóéjtpuszit is. Ez sem feltétlenül ok arra, hogy arra gyanakodjunk, hogy a párunk más karjában keresi a boldogságot, mert lehet, hogy teljesen más lelki okok húzódnak a háttérben.

Összességében nézve

Az összesített eredmények azt mutatták, hogy a férfiak illetve az idősebb korosztály tagjai ritkábban tartanak fenn titkos viszonyt, illetve a fiatalabb generáció és a nők hajlamosabbak voltak akár külön telefont is bevetni a harmadik féllel való kapcsolattartásra. Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiak nagyobb arányban lépnének félre: a nemek aránya a hűtlenségre való hajlandóság és a stratégiák alkalmazásában igencsak egyenlő volt.

A kutatás fényt derített arra is, hogy a titkos módszerek és azok leleplezésének módjai egymást generálják, egyikből következik a másik. Valamint vannak olyan viszonylag még ritka párkapcsolati viszonyok, melyekben a felek nem várják el egymástól a kizárólagosságot, mint például a nyitott kapcsolatok, melyek a fenti vizsgálatok tükrében kevésbé relevánsak.

Így ők voltaképpen úgy tekintenek egy monogám kapcsolatra, mint amely gúzsba köt, és amely egy kötelezőnek ítélt kapcsolati forma, és egyébként is bármi, ami kötöttséget jelent a számukra, attól erősen ódzkodnak. Számukra a megcsalás nem főbenjáró bűn. Ettől eltekintve az emberek többsége hosszú távú, hűségen és megértésen alapuló kapcsolatot szeretne.

[custom-related-posts title=”Olvastad már?” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]