Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a gyerekek és a média világa közt? 

Manapság egyre több csonka-családdal találkozunk, ami azt is jelenti, hogy egyre több gyermeknek kell apa vagy anya nélkül felnőnie. Ennek eredményeképpen a gyerekek kevésbé ismerik meg, tanulják a nemükhöz tartozó szerepeket.

Vegyünk például egy kislányt, aki édesapjával él a szülők válása óta. Az ilyen lányok sokkal könnyebben lesznek úgynevezett „fiús lányok”. Ez azt jelenti, hogy babázás helyett, inkább fociedzésre járnak, vagy rövidre vágatják hajukat. Természetesen nem minden kislány esetében igaz ez a feltevés, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy később nehezebben válik belőlük jó anya. A babázás már gyerekkorban a későbbi anyai ösztön kialakulását segíti elő, így ha erre kevés idő jut, háttérbe szorul, akkor ennek maradványai lehetnek a felnőtt korban.

De ne rohanjunk annyira előre, vizsgáljuk meg a társadalom szabadidejének átalakulását a közösségi média oldaláról!

Néhány évtizeddel ezelőtt sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak a házasságok, mint a jelen korban. Kevesebb munka jutott a nőknek, könnyebb volt jó élet-színvonalon élniük a családoknak, a gyerekeknek is több volt a szabadidejük.

Az okostelefonok megjelenése és a világ „felgyorsulása” az alapvető értékek háttérbe szorulását eredményezte a századforduló után. Ilyen alapvető érték a közösen és hasznosan eltöltött idő mind a párok, mind a gyerekek életében.

Szabadidejét az emberek többsége sokkal inkább tölti el azzal, hogy cikkeket olvas a neten, videókat néz, divattippeket keresgél, esetleg barátaival beszélget.

Ma hajlamosak vagyunk arra, hogy érzéseinket – leginkább nemtetszésünket egy dologgal kapcsolatban – könnyebben kifejezzük másoknak az online média felületein. Ezek azonban nagyobb konfliktusokhoz vezethetnek a párok életében, ami később a közös gyerekek nevelését is hátráltatja. A közösségi média túlzott használata szókincsünk visszafejlődéséhez vezet, esetenként könnyebben kifejezzük magunkat egy-egy hangulatjellel. Az interneten „elhangzott” szavakért, nem vagy csak kevesen vállalják a felelősséget.

A konfliktusokból sokszor akkora félreértések kerekednek, hogy a párok egymást hibáztatják mindenért, a viták váláshoz vezetnek, majd a továbbiakban a gyerekek kénytelenek elviselni azt a helyzetet, hogy szüleik külön élnek. Ez nemcsak a nemükből adódó szerepek nehezebb megtanulására hat, hanem lelki világuk egyaránt sérül.

Sok gyerek például nem meri elmondani otthon, ha rossz jegyet kapott, mert mindig kiabálnak vele. Egy durvább esetben, a lányok nem közlik szüleikkel az esetleges zaklatásokat, könnyebben lesznek online felületek általi emberrablások, prostitúciók áldozatai. A személyközi kommunikáció elmaradhatatlan a családok életében, még akkor is, ha egész nap beszélgettünk gyermekünkkel a közösségi média valamely felületein.

Nekünk anyáknak, nőknek, legfontosabb gyermekeink védelme, így fontos elkerülni azt, hogy bármely gyermek „7 perces gyerekké” váljon. Ez a fogalom ma azt támasztja alá, hogy több pszichológus és pszichiáter megállapította, hogy a szülők átlagosan naponta 7 percet töltenek gyermekükkel úgy, hogy szemtől szemben beszélgessenek az aktuális dolgokról. Ezt az időt ajánlatos úgy is növelni, hogy gyermekünket többet kérdezgetjük az iskolai életről.

Ne csak annyit kérdezünk tőle, hogy „mi volt ma a suliban?” Hiszen erre a kérdésre, legtöbbször az a válasz érkezik: „Semmi.” Konkrétabb, kevésbé elcsépelt kérdésekkel fokozhatjuk a kommunikációval töltött idő hosszát és milyenségét.