Állatok bőrének nyúzására, szőrmefeldolgozásra használt több mint 60 csonteszközre bukkantak kutatók egy marokkói barlangban, a kilencvenezer-százhúszezer éves eszközök a legrégebbi régészeti leletek, amelyek ruházat készítéséről tanúskodnak. Eszerinte a ruhakészítés ősibb, mint gondoltuk.
Az iScience című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban Curtis Marean, az Arizonai Állami Egyetem paleoantropológusa és Emily Hallett, a Max Planc Történeti Tudományok Intézetének kutatója részletesen bemutatja azt a több mint 60 csonteszközt és egy cetféle fogából készített csonteszközt, amelyeket még 2011-ben találtak az Atlanti-óceán marokkói partjaihoz közeli barlangban, amikor állati csontokat tanulmányoztak, hogy rekonstruálják az ember étrendjét – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A ruházat feltalálása és a megalkotásához szükséges eszközök kifejlesztése mérföldkövek az emberiség történetében. Nemcsak a kulturális és kognitív evolúció előrehaladását jelzik, a régészek úgy vélik, hogy elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy a korai emberek lehetővé tegyék a pleisztocén Afrikából új, ökológiai kihívásokkal teli környezetek felé történő kiterjesztését. Mivel azonban a ruhák készítéséhez használt prémek és más szerves anyagok valószínűleg nem maradnak meg a régészeti feljegyzésekben, a ruházat eredete még mindig kevéssé ismert.
Az iScience-ben megjelent fenti tanulmány egy, a marokkói Atlanti-óceán partja közelében talált megmunkált csonthalmazról számol be, erős bizonyítékot szolgáltat a ruházati cikkek készítésére már 120 000 évvel ezelőtt.
“A Contrebandiers összeállítás most a Blombos helyébe lép, mint a legrégebbi csontszerszám-összeállítás” – mondta Marean, aki az ASU Emberi Eredeti Intézetének társigazgatója és az Emberi Evolúció és Társadalmi Változások Iskolájának alapítványi professzora
A mintegy 12 ezer csont között Hallett felfigyelt több mint 60 csontra, amelyek formája arra utalt, hogy az emberek eszközként használták. Azonosítva a húsevő állatok csontjain talált metszési jeleket és összehasonlítva az eszközöket már régészeti leletekkel, Hallett megállapította, hogy az eszközöket nem húsfeldolgozásra használták a barlanglakók, hanem az állatok – rókák, aranysakálok, vadmacskák – nyúzására, szőrmekészítésre.
A barlangban talált csonteszközök azt bizonyítják, hogy mintegy 120 ezer éve a Homo sapiens elkezdte intenzíven használni a csontot eszközkészítésre és azokot bizonyos feladatokhoz, mint bőr és szőrme feldolgozásra használták – mondta a kutató.
A leletek hiánya miatt a régészek számára nagy kihívást jelent megállapítani, mikor kezdhetett az ember ruházatot készíteni.
Olaszországban a közelmúltban találtak elefántcsontból készült 98 400 éves eszközöket, amelyeket a vizsgálatok szerint szintén bőrök megmunkálására használhatott valószínűleg a neandervölgyi ember. A régészeti leletek szerint a lyukkal ellátott varrótű jóval később, mintegy 40 ezer éve jelenhetett meg.
Apropó ruhakészítés…
- „Újraruha” ötleteivel hódította meg az Instagramot egy kreatív, háromgyermekes anyuka
- Utazás Kleopátra ruhatára körül avagy egy kis ókori egyiptomi divatkörút
- Ruháink színe és ami mögötte van
[custom-related-posts title=”Olvastad már?” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
