Ilyenkor februárban talán nem túlzás állítani, hogy elég volt a télből és alig várjuk, hogy végre eljöjjön a szépséges tavasz a maga színeivel, illataival és persze az enyhe időjárással. A népi hagyományok ezt hivatottak „elősegíteni” a maguk mulatságos, néha kissé ijesztő és persze látványos szokásaival. Akár láttál már ilyet azelőtt, akár nem, összeállításunk mindenképp ötletekkel szolgálhat.
Ha Mohács, akkor busójárás
Már szinte a kisgyermekek is ismerik ezt az igen régi szokást, melyről már a 18. század óta vannak írásos emlékeink. Jellegzetes busó jelmezt képen egészen biztosan mindenki látott, kifordított bundában és hatalmas álarcban megjelenő figurákkal, oldalukon kolomppal és bocskorral a lábukon.
A külsőhöz általában egy hozzá hasonlóan fenyegető szerszám (például vasvilla) is társul, valamint a kísérőként hozzájuk szegődő jankelék, akik kormos arcukkal, rongyos ruháikban szintén azon igyekeznek, hogy elijesszék a telet, jó messzire és persze, jó sokára. A máglyagyújtás is a hagyományok szerves része, melyet nemcsak ekkor, hanem húshagyó kedden is lángra lobbantanak.
A nagy tavaszi, álarcos mulatságokkal tarkított ünnep a koporsó elégetésével kezdődik, mely természetesen a telet jelképezi. A néphagyomány szerint ekkor elűzik a gondokat és megidézik a jólétet.
Bűnös a Farsang Erdélyben
Erdélyben is vannak még falvak, ahol évente megtartják a téltemetés régi, szép szokását. Egy ócska ruhákba bújtatott szalmabábu és az őt sirató férfiak a főszereplői annak a felvonulásnak, melyet parádés jelmezekbe öltözött férfiak, asszonyok követnek, harsány hangoskodás közepette.
Útjuk a bábu, vagyis Farsang „ítélőszékére” vezet, melyen felróják a vádlott bűneit és szertartásosan felakasztják egy, a helyszínen álló fára. Másutt leütik, vagy éppenséggel elégetik.
Sorsa igencsak hasonló ahhoz a kiszebábhoz, mely nálunk is sok helyütt ismeretes. A téltemetők közül bárki felaggathatja gondjait egy cédulára írva a viseltes öltözékben „parádézó” szalmabábura, aki aztán azzal, hogy elégetik, magával viszi a gondokat, bajokat, betegségeket, félelmeket. És persze, elhozza a várva várt tavaszt.
Minden út Rómába vezet, ezúttal azonban kissé délebbre
Frosinone városának neve talán nem olyan hangzatos, de hogy az ott rendezett Radica fesztivál igen, az egészen bizonyos. Farsang utolsó napján aloe vagy agavélevelet hordoz kezében a kiáltozások közepette felvonuló tömeg, és akik látványosan fel is dobálják a levegőbe azokat. Ahogyan a karneválokon szokás, itt is fúvószenészek vezetik a csinnadrattát. Mögöttük hatalmas, látványos, színes ruhába öltöztetett férfi szobor vonul, „aki” a Farsangot hivatott megszemélyesíteni. Ujjongva kíséri őt sok-sok ember, akik mind részt vesznek a bábu első, és egyben utolsó sétáján. Farsang úr a karnevál végén szintén a tűz martalékává válik egy hatalmas máglya közepén.
Farsangolj Tübingenben!
A farsangi medvéhez kapcsolódó szokások szintén élménydús téltemetést ígérnek. Ha nem jártál még Tübingenben, ezért bizony érdemes lesz. A busójáráshoz hasonlóan itt is fából készülnek a maszkok és bundába, rongyos maskarába öltözött mulatozókat, gonosz mesebeli lényeket látni mindenütt városszerte.
Az előbbiekben említett medve természetesen ezúttal is a tél megtestesítője. Az illendőség kedvéért persze ruhát is kap, és illő módon lezajló „bírósági” tárgyaláson vesz részt, melyen – ahogy az Olvasó is sejtheti – kimondják bűnösségét. Ezután koporsóba helyezik, és a földbe temetik.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
