Mintha egy egzotikus mesebeli birodalomban járnánk, ahogy végig tekintünk a hagyományos indiai viseleteken, a szárin és a dhótin, csak hogy a legalapvetőbbeket említsük. Persze a divat hullámai Indiába is elsodorták és sodorják a legújabb trendeket, ezért nem ritka a tradicionális és a modern divatkultúra jegyeinek ötvöződése, akár egy viseleten belül is. Mindenesetre csodálatra méltók ezek a ruhaköltemények, a női és férfi viseletek egyaránt, melyeket a mai napig szabályoz és meghatároz mind a vallás, mind a társadalmi rendszer. Bemutatjuk az indiai divatot.
Hagyomány és különbözőségek
A mintegy 4000 évre visszatekintő tradicionális indiai ruhák sokszínűségét nem lehet pár mondatban összefoglalni, már csak azért sem, mert régiónként változó az egyes ruhadarabok szabása, felöltésének módja, de a színek és a díszítések kavalkádja is. Mindez talán köszönhető az ott élő emberek különbözőségének is, mely sok minden másban is megnyilvánul: a vallás, a nyelvek, a konyhaművészet, a művészetek, de még a köszönés mikéntjében is. Természetesen a gazdagon ékesített darabok mellett megtalálhatók az egyszerűbb, mértéktartóbb változatok is, melyek anyaga jórészt inkább pamut, és formájuk is letisztultabb.
Az első pillantásra egy jobbára nagyméretű textilanyagnak látszó ruhadarab a nőknél a szári, a férfiaknál a dhóti nevet kapta. A hozzájuk igazodó kiegészítők, a fejdíszek, az ékszerek, a test festett jelei, a henna mintázatok mind-mind viselője hovatartozásáról árulkodnak: hol él, valamint mely kaszthoz és vallási felekezethez tartozik.
Aladdin nadrágja úgyszólván divatot teremtett nyugaton is
A mesében is szereplő laza és kényelmes nadrágfajta nem csupán az Indiától nyugatabbra élő férfiak, de a nők ruhatárába is beférkőzött. Nálunk Magyarországon a 2000-es évek elején szinte mindenki ilyenben járt, aztán ahogyan sok más heves divathullám is, ez is mérséklődött. Persze vannak, akik azóta is szívesen viselik, akár vallási okokból, vagy csak azért, mert vidám, színes, nyáron is könnyű és szellős, nem véletlenül a fesztiválok egyik közkedvelt ruhadarabja.
A női ruhák kicsit közelebbről
A hagyomány mindenekelőtt – ezt sugallja az a mondhatni alap ruhadarab, a dupatta is, mely valójában egy fejre vagy a nyakra helyezett hosszú sál és amelyet a vállakon elrendezve vagy azokra leengedve hordanak.
A ragyogó színekben pompázó szári a már említett pamut anyagból vagy indiai selyemből készül, de nem ritka a műszálas anyagból varrott változat sem. Kiterítve egy téglalapot formáz, melynek szélessége elérheti az 1 métert, hossza pedig a 8 métert is és amelyet a derekuk köré vonnak, az anyag végét pedig a vállukon átvetik, vagy például Északon még a fejüket is beborítják vele. Felöltésének módja egyáltalán nem egyszerű, szabályokhoz kötött és tájegységenként változó. Az egyik ilyen megkötési mód szerint az alsószoknya fölött kétszer körbe tekerik az anyagot a derekuk körül, a tetejét behajtják az alsószoknya derékrésze alá, majd a fennmaradó anyagot átvetik a bal vállukon át.
Az utcán sétálva minden nőt száriban láthatunk és a munkahelyen is legalább hetente egyszer, de vannak, akik minden alkalommal ragaszkodnak ehhez a tradicionális öltözethez. Ha Indiában járnál és te is szívesen felöltenél egy ilyen csodát, ne gondold, hogy emiatt a helyiek ferde tekintettel néznének rád, sőt! Szinte megtiszteltetésnek gondolják, hogy becsülöd a hagyományaikat és szívesen segítenek abban, hogy hogyan kell szabályosan elrendezni magadon és kecsesen járni benne.
Persze nem a szári az egyetlen ruhadarab egy indiai nő gardróbjában, hiszen éppúgy közkedvelt a nyugati divatvilág nadrágkosztümjére hasonlító Észak-Indiából származó összeállítás is. A három részből álló szett felső része a kameez, mely leginkább egy pólóra vagy ingre emlékeztető felső, alsó része a salwar elnevezésű nadrág, melynek jellegzetessége, hogy bokánál gumírozott vagy mandzsettában végződik. A dupatta pedig ezúttal sem hiányozhat az öltözékből.
A köldököt szabadon láttató choli voltaképpen egy rövid kis felső, mely praktikus öltözék a forró nyári napokon. És bár felénk nem cholinak hívják, inkább haspólónak, vagy topnak, azért a ’80-as években és ezen a nyáron szintén majd’ megőrült érte minden fiatal.
A hosszú rakott szoknya, a lehenga gazdagon hímzett anyagával lenyűgöző látványt nyújt. Készülhet selyemből, szaténból vagy brokátból, de pamutból vagy gyapjúból is, az egyszerűtől az aranyszálakkal, gyöngyökkel ékített luxuskivitelig.
A férfiak is követik a tradíciókat
Ahogyan egy hagyományos öltözéket kedvelő indiai hölgynek, úgy egy úrnak sem kell azon aggódnia, hogy talál-e az alkatához illő holmit, ugyanis a női szárihoz hasonlóan a férfi dhótinak vagy a lunginak sincsen konkrét szabása. Egyre kell csak ügyelnie viselőjének, hogy az előírt módon hajtogassa a dereka körül a ruhadarabot.
A dhótit már az ősidők férfija is ismerte, és amely ruhadarab kezdetben egy egyszerű fehér ágyékkötőre hasonlított leginkább, oldalán némi díszítéssel. A későbbiekben az anyag hossza a 2, de akár az 5 métert is elérhette. Öltözködéskor a combok köré tekerték, és egyik végét átemelték a lábak között.
Egy másik nevezetes nadrágtípus a pamutból varrt, bokáig érő sarong (lungi vagy mundu néven is emlegetik), melyet a női lapszoknyához hasonlóan a derék köré tekerve viseltek. A nők is hordtak ilyesfélét, azonban az ő sarongjuk magasabban, a mellkas felett kezdődött.
A gazdag színvilág a férfi ruhatárra éppúgy jellemző, nem nélkülözve az általunk nőiesnek tartott árnyalatokat sem, melyek a díszítésekkel és más színekkel kombinálva mégis férfias megjelenést kölcsönöznek.
A nálunk ismert ing indiai megfelelője a kurta, mely egyaránt lehet rövid- vagy hosszúujjú; csípőnél vagy térdnél végződő. Mellénnyel vagy anélkül, elegáns vagy egyszerű változatban is előfordul. A munkahelyeken a férfiak jobbára a nyugati stílust követik, vagy a kurta modern, rövid változatát veszik fel egy farmerrel vagy más könnyű nadrággal. Otthon és a hétvégéken viszont többnyire mindenki visszatér a tradicionális összeállításokhoz.
A salwar a férfiak számára is kényelmes ruhadarab, melyhez térdig érő vagy annál is hosszabb tunikát illetve kabátot hordanak. India északi és nyugati részén turbánnal is kiegészítették az összeállítást. A turbán szintén egy darab drága kelme, amelyet többször is a fej köré tekernek, majd gyöngyökkel és brossokkal díszítik. A harcosok turbánja sötétkék színű volt, a szikh harcosok ezüstös jelvényeivel ékesítve. A mai Indiában esküvői fejdíszként is szolgálhat a turbán.
Az igazán férfias, előkelő és tekintélyt sugárzó külsőt a sherwani viselése is megkoronázhatja, mely egy vastagabb anyagból készült, elöl gombos, testhez simuló hímzett kabát, ünnepi alkalmakon hihetetlen mennyiségű díszítéssel. A turbánhoz hasonlóan manapság leginkább esküvőkön viselik.
Amennyiben a mai divat is érdekel, hamarosan új sorozatepizóddal jelentkezünk, addig is javasoljuk a theindianfashion oldalt, illetve a gyermekmunkáról és az etikus divatról szóló bejegyzéseinket
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
