Még az ’50-es évek idején a rádiós műsorvezetőket hívták így, viszont mára ez megváltozott. Magyarországon nagyjából a ’60-as évek elején jelentek meg a DJ-k, olyan nevekkel, mint Dévényi Tibor, B. Tóth László és Cintula, azaz Keresztes Tibor.
A ’70-es évek disco korszaka még több lemezlovast indított el a pályán: id. Éliás Gyula, Arató András, Barabás Zoltán, Schulz, Szabó Pali, csak hogy néhány nevet említsünk. Ma pedig már megszámolni sem tudjuk, hogy hányan vannak a pályán világszerte.
Akkoriban nem állhatott bárki csak úgy, kedve szerint a pultba: működési engedélyt kellett szerezniük, melyet egy zenei témájú vizsga előzött meg.
Nem csupán egy-két műfajt kellett jól ismerniük, hanem széles körű ismeretekkel kellett felvértezniük magukat, mielőtt a lemezjátszó mögé állhattak. Ez a követelmény a zenészekre is egyaránt vonatkozott, csupán a hivatalosan kiállított engedély (és tudás) birtokában állhattak színpadra. Olyan énekes, muzsikus nem is szerepelhetett nagy nyilvánosság előtt, aki ne tudott volna kottát olvasni. Szemben sok más mai előadóval, akik többnyire hallás után tanulják meg a nekik írt dalokat, zeneszámokat.
Így aztán minden tiszteletünk azoké az művészeké, akik zenei tanulmányokat is folytattak és folytatnak azóta is, mert tanulni, gyakorolni, fejlődni ebben a szakmában is nagyon fontos és kell is.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
