Gyermeki kérdések, melyekre nem könnyű a válasz

Mint tudjuk, a gyermek abból tanul, ha kérdez. Ha olyat, melyhez a tudásunk esetleg nem elegendő, utánanézhetünk a megfelelő válasznak. De mi történik akkor, ha olyat szeretne megtudni a csemeténk, melyre azért nem könnyű felelni, mert nem is tudjuk, hogy a korához mérten mi is lenne a helyes? Ezekre a néha arcpirító kérdésekre kerestük mi magunk is a választ.

Ami nagyon fontos, hogy sohasem szabad ilyenkor a gyermeket lerázni, sem azzal, hogy most menjen inkább játszani, sem azzal, hogy „ehhez még kicsi vagy, úgysem értenéd”.

Az sem megoldás, ha kitalálunk egy mesét, vagyis nem mondunk neki igazat. És ami még lényegesebb: még ha mosolyfakasztó is, amit vagy ahogyan kérdez, akkor se nevessük ki!

Igyekezzünk mindig a leghiggadtabban felelni, a gyermek korához, érettségéhez mérten, és ne eresszük bő lére: minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé részletezzük a mondandónkat.

És most jöjjenek a kérdések és egy-egy lehetséges reakció:

Honnan jöttem?

Ez az a kérdés, mely minden csemete fejében megszületik, és szinte minden szülő belepirul, amikor magyarázni kezdi, mondjuk így:

„Amikor két ember szereti egymást, csókolóznak és ölelkeznek. Az apuka ad az anyukának a sejtjeiből, melyek csatlakoznak az anyuka sejtjéhez, így ebből egy kisbaba kezd növekedni az anyuka hasában. Kezdetben nagyon aprócska és úgy úszkál, mint egy kis halacska, majd ahogy növekszik, egy nap már nem lesz elegendő helye az anyukában, és kibújik, megszületik.”

Anyu, ha nagy leszek, elvehetlek feleségül?

A válasz első fele egyértelműen a nem, de nyilván ezúttal is érdemes elmagyaráznunk, miért is nem lehetséges a dolog, valahogy így:

„Nézd kisfiam, mindenkinek megvan a szerepe a családban. A húgod nem lehet a nagypapa, és az apu sem léphet a nagyi helyébe. Így te sem lehetsz anyu férje. Mire felnősz, anyu már idős lesz, persze, akkor is szeretni fogod majd, de lesz majd más, akit majd szívesen feleségül kérhetsz: valaki, aki fiatal és szép. Megszeretitek egymást és nektek is gyermekeitek lesznek, éppen, mint nekünk.”

Miért olyan kövér a néni?

Bizony ez és ehhez hasonló kérdések azok, amikor mi szülők nagyon kényelmetlenül érezhetjük magunkat, kiváltképp, ha hangosan és nyilvános helyen hangzik el a kérdés. Egy rövid választ adjunk a gyermeknek még ott és azonnal – higgadtságunkat megőrizve – valahogy így:

„Minden ember különböző: van, aki magas, van, aki alacsony, vannak dundi és vannak sovány emberek. És vannak olyanok, akik valamilyen betegségük miatt különböznek tőlünk. Viszont nekünk nem szabad ezt megemlíteni és nem szabad ujjal mutogatni rájuk. Majd ha hazaértünk, beszélgetünk még erről.”

És valóban ne mulasszuk el, hogy visszatérjünk még erre a témára otthon, nyugodt körülmények között.

Kit szeretsz jobban: engem vagy a tesómat?

A testvérek gyakran vetélkednek egymással és versenybe szállnak a szülők kegyeiért is. Bármilyen nehéz is, ne állítsuk példaként egyik gyermekünket sem a másik elé, hogy bezzeg a nővéred így, meg bezzeg az öcséd úgy.

Lényeges tudatosítanunk a csemeténkben, hogy akármilyen is ő, mi ugyanúgy szeretjük, akkor is, ha leszidjuk, vagy esetleg büntetésben van és mindig is szeretni fogjuk, hiszen a gyermekünk és fontos nekünk. A válaszunk pedig valahogy így is hangozhat:

„Ti ketten (hárman, stb.) ugyan nem vagytok egyformák, de ugyanúgy szeretünk benneteket, még akkor is, ha nem mindig egyféleképpen fejezzük ki azt. Hiszen te is egyformán szereted anyut és aput is, nem? Ti is ugyanúgy fontosak vagytok nekem, nekünk és szívünknek.”

Bántani fog a doktor bácsi?

Nehéz dolog ezt megválaszolni, hiszen azt sem szeretnénk, hogy előre féljen, de azt sem, hogy aztán a vizsgálat során csalódjon, hiszen anyu, apu azt mondta, hogy nem fog fájni. Az arany középút talán ilyen lehet:

„Hidd el, hogy a doktor bácsi nem akar téged bántani. Az a feladata, hogy harcoljon a bacik és a betegségek ellen. Ez néha kicsit fájhat, de anélkül nem gyógyulsz meg. Amikor én kislány voltam, és beteg lettem, én is kaptam injekciót. Én is féltem tőle, de a nagyi nekem is elmagyarázta, hogy ugyan egy kicsit fájni fog, de utána jobban leszek. És én igyekeztem nagyon, de nagyon bátor lenni. Ugye, te is az leszel?”