A kérdés megválaszolása első hallásra talán könnyűnek tűnik, mert azt gondolhatnánk, hogy azáltal, hogy a diák iskolába jár, és tantárgyi órákon vesz részt, egyúttal ismereteket is szerez, bővül a látóköre, kinyílik előtte a világ. Viszont a dolog nem ennyire egyszerű.
Saját tapasztalatom, hogy a gyerekek hajlamosak csak tantárgyakban gondolkodni, és nem érzik – honnan is éreznék, ha nem hívjuk fel rá a figyelmüket –, hogy az egyes órákon tanult ismeretek mennyire összekapcsolódnak.
Ott vannak mindjárt a természettudományos tárgyak. Miért ne lehetne a biológiát és a földrajzot egymással párhuzamban – vagy legalább csak néhány fejezetet – együtt haladva tanulni? Megismerni kis hazánk élővilágát és természetföldrajzát, gazdaságföldrajzát témahetek alatt, tájegységekre lebontva?
Vagy vegyük például a fizikát: ha át kell rendezni egy egyszerű képletet, szükséges volna hozzá a matematikából tanult ismeret…
A bölcsész szakos tanárok összefogásában együtt lehetne haladni a történelmi korokkal, mely során egységesebb képe lenne a diákoknak az adott társadalmi helyzetről, a történelmi eseményekről, és könnyebb lenne egy költőt, írót is elképzelni az adott időszakban, megfejteni az akkoriban született tollvonásainak miértjét, nem beszélve arról, hogy na, lássuk, milyen muzsikára is táncoltak annak idején az emberek…
De az sem volna ördögtől való, ha például egy kirándulás alkalmával egyszerre fedezhetnék fel a gyerekek a mohácsi csata helyszínét, a busójárást és a település fekvését, domborzatát.
Úgy vélem, hamarabb értelmet nyernének az összefüggések, nem csak „lógnának a levegőben” a tanult ismeretek. Jómagam ének-zene tanárként – amikor egy bizonyos zenetörténeti korszakhoz érkezünk – mindig szót ejtek egy kicsit a többi művészeti ágról is, a történelmi vonatkozásokról; és szeretek kitérni az akkori életfelfogásra is, a mindennapokra, sok-sok érdekességet felvonultatva. Ilyenkor figyelem az arcokat, és örömmel látom többeken a felismerés élményét, hogy „Jaaa, ezt meg ezt tanultuk töri órán”, vagy éppen irodalomból.
És hiszem azt, hogy ha ugyanazt az információt több alkalommal, több tantárgyi órán hallja a diák, egészen biztosan hamarabb bevésődik.
Így van ez – véleményem szerint – a helyesírással is. Én bizony a matematika dolgozatokban is kijavítom az efféle tévedéseket, de természetesen a pontozáskor, az osztályzat megállapításakor nem veszem figyelembe. Csupán azt gondolom, hogy ha a gyermek átnézi a kijavított dolgozatát, úgyis megakad a szeme a helyesírási hibáin is, és ugye, amit sokszor látunk, az előbb-utóbb megragad: „kissebb” helyett kisebb, „eggyenlő” helyett egyenlő és így tovább, előbb vagy utóbb megjegyzi.
De visszatérve a tárgyak párhuzamos tanítására, ez kicsiben egyre több iskolában megjelenik egy-egy projekthét, témahét alkalmával, de ennél többre sajnos (még) nincsen lehetőség.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
