Kislányom, a szépségért bizony meg kell szenvedni! – De sokszor halljuk még manapság is ezt a jól ismert mondatot, mi nők! De gondoljuk csak meg, elődeink mennyiszer hallhatták, amikor a tökéletes darázsderék elérésének érdekében folyamatosan viselniük kellett a fűzőnek hívott ruhadarabot.
A manapság is ismert fűző elődjét keresve a középkori Spanyolországig kellen visszautaznunk az időben, mely a századok során sok átalakuláson esett át. Végleges formáját a 18-19. században érte el. Meglepő lehet, de nem csupán a hölgyek körében volt divatos, hanem bizony az urak is viselték, akik ily módon szerették volna pocakjukat kevésbé láthatóvá tenni.
Számukra azonban nem volt kötelező viselet, viszont a nőknek muszáj volt egész nap és minden alkalommal ebbe a korántsem kényelmes ruhadarabba préselniük magukat. Pontosabban nem saját maguk, hanem egy segítő, általában egy cselédlány segítségével, akinek többek között az volt a feladata, hogy kellőképpen kiszorítsa úrnőjéből a szuszt, vagyis szinte lehetetlennek látszó sziluettet varázsoljon neki.
A 19. század feministái megelégelték a kötelezően előírt fűző viselését és fellázadtak. Nem is csoda, hiszen számos alkalommal levegőhöz sem jutottak és nem ritkán ájulással küzdöttek eme kínzóeszköznek is beillő ruhadarabnak, vagyis inkább annak szorosra fűzésének okán. Viszont nem csupán ez volt az oka elégedetlenségüknek, hanem társadalmi és szexuális alávetettségük tárgyát, szimbólumát látták benne.
Lázadásuk ékes példáját egy amerikai írónő, Elizabeth Stuart Phelps Ward sugallta, aki 1874-ban arra biztatta nőtársait, hogy látványosan, egy tüntetés keretein belül égessék el a szóban forgó ruhadarabot. Nem is kellett nekik kétszer mondani, igen sokan eleget is tettek a feministák élharcosuk felhívásának.
Az általuk indított mozgalom pedig elindította azt az öltözködési és társadalmi forradalmat, mely aztán eltörölte a fűző kötelező viseletét.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
