Lehet, hogy nem is tudtad – A gallérról

A gallér történetét kutatva azt látjuk, hogy az egyes korok, az akkor szinte „divatdiktátoroknak” is nevezhető uralkodók vagy hírességek, de még a vallás is igencsak meghatározták, hogy hol, milyen gallért illik és helyénvaló viselni, alkalomhoz és ranghoz méltóan. A számtalan fazont és méretet megélt kiegészítő eredete több érdekességet is tartogat, ezekből szemezgettünk egy kicsit.

A spanyolok és a malomkerék gallér

A 16. századi II. Fülöp nem csupán uralkodói szemléletét tekintve volt szigorú és konzervatív, de öltözködésében is. A távolságtartó, érzelemmentes, és bigott katolikusként is ismert király merev etikett szabályokat vezetett be, melyek soraiban részletesen kitért arra is, hogy hogyan illendő öltözködni, vagyis úgy, ahogyan ő maga teszi. Öltözékei ékkövekkel díszített, drága, de igen merev anyagokból készültek, és sötét színük, magasan és körgallérban végződő fazonjuk meglehetősen komor külsőt eredményezett. Kényszerű divatot teremtett, melyet azért sok helyen nem követtek annyira szó szerint: színekkel és a szabás kis mértékű változtatásával igyekeztek oldani a konzervatív megjelenést.

II. Fülöp király

Malomkerék gallér – Adriana Croes portréja Jan Verspronck festményén 1644

Az említett fodros gallér pedig igen fontos részletté vált, olyannyira, hogy a mérete is nőttön nőtt, ennek okán kapta a későbbiekben a „malomkerék” elnevezést. Nagyságát néha oly mértékben eltúlozták, hogy a hozzá szerkesztett drótváz nélkül elveszítette volna minden tartását. Formája visszaköszönt a csipkéből varrott ruhaujj szabásában is.

Anglia a Tudorok korában

Angliában is érvényesült a fent említett spanyol módi, mely Erzsébet királynő tetszését is elnyerte. Nem utánozta le minden stílusjegyét, inkább könnyedebbé tette egy szűk mandzsettában végződő puffos ujjal.

I. Erzsébet portréja

Ez utóbbi a férfiak öltözetében is megjelent, hatalmas válltöméssel, mely széles vállat kölcsönzött a kevésbé erős és izmos urak számára is. Ezt hivatott fokozni a széles sálgallérral díszített zeke is.

VIII. Henrik Hans Holbein festményén

A hölgyek esetében a „homokóra alkat” már ekkoriban is követendő példának számított, így a fűzőnek köszönhető darázsderék és a terebélyes szoknya is ezt a formát segített elérni. A nyakrész szó szerint levegőhöz juthatott (ha már a fűző ezt a viselője számára megnehezítette), ugyanis a fodros körgallért felváltotta a csipkéből, finom anyagokból és dróttal összeállított legyezőszerű, úgynevezett Stuart-gallér. Az elnevezés állítólag nem helyénvaló, ugyanis Stuart Máriára utal, aki viszont nem viselt efféle kiegészítőt. És ha már kiegészítők, a szép nyakkivágásba mutatós nyakláncok, gyöngysorok is kerültek. A 16. század második felére az addig általános, komor feketét is felváltották a színek, még légiesebbé, könnyedebbé téve a megjelenést.

Itáliai reneszánsz

A teljesen zárt felsőruházat eleinte Itáliában is általános volt, de sok más megoldás is született a dekoltázs elrejtésére vagy épp ellenkezőleg, a visszafogottabb, vagy épp a kihívóbb előtérbe helyezésére. Ilyenformán egy nyakkivágás lehetett szögletes, mondhatni négyzet alakú, kerek, galléros és V kivágással megoldott. IX. Innocent pápa nem nézte jó szemmel a kihívónak titulált nyitott dekoltázst és dekrétumot is fogalmazott, mellyel ebbéli tiltakozását szerette volna kifejezni. Szavainak azonban nem sok foganatja lett. Megjelent ugyan az úgynevezett mellkendő, melyet a szemérmes hölgyek viseltek, de szinte semmi több.

A firenzei férfiak a buggyos térdnadrág és a mellény felett ujjatlan zekét és köpenyt viseltek, melyet aprólékos kidolgozású csipkegallér és kézelők díszítettek.

Végeredményben pedig bármennyire zárt is volt a nyakrész, a hideg időben természetesen elkelt a kabát is, mely gyakran kapott prémes gallért, és amely széles méreténél fogva még jobban melegítette a fázós hölgyeket.

A francia módi

Medici Katalinról, II. Henrik francia király feleségéről még gallért is elneveztek. Ez volt a négyzet alakú, dekoltázs felett álló csipkegallér, a bizonyos „Medici-gallér”.

Medici gallér

De ahogy a franciákat ismerjük, sejthető, hogy volt még rajta kívül „divatdiktátor”, mégpedig III. Henrik személyében. Ahogyan Erzsébet öltözködését Angliában, úgy őt is követték hazájában az udvaroncai. Férfi létére mondhatni túlzó módon rajongott a divatért, nagy gondot fordítva arca púderezésére, haja bodorítására, és nem kevésbé ajka pirosítására is. De nem csak a haját, hanem bizony a gallérját is bodorította – saját kezűleg! –, mígnem ki nem találta a lehajtott gallért, mely által a nyak fedetlenül maradt. Imádta az ékszereket, sőt, fülbevalókat is hordott, melyeket nőket megszégyenítő, hosszas megfontolások után választott ki, és így azok is mindenki számára láthatóvá váltak.

III. Henrik

Pompa és nőiesség

A barokk korszak embere már kissé kényelmesebb ruhákban pompázhatott, és pompázott is, melyet mai szemmel nézve túlzónak is tarthatunk. A fodrok, a csipkegallérok és kézelők sem nélkülözhették a korszakra egyébként is jellemző túldíszítettséget. A fűzővel elért darázsderék továbbra is kötelező volt, bár a polgári otthoni és utcai ruhák egybeszabottan készültek, kevésbé voltak kényelmetlenek.

A férfiak kétsoros gombolással ellátott frakkot viseltek, mely magas állógallért és széles, kihajtós gallért kapott, a fazonra jellemző hosszított hátrésszel. A sál és a zsabós ing pedig megint csak a nyak körüli részre vonzotta a korabeli hölgyek tekintetét.

És ki ne emlékezne a Büszkeség és balítélet jellegzetes, mell alatt elvágott, úgynevezett empire szabású ruháira? A szabásvonal egyszerűségét a változatos nyakmegoldások, fodrok, szalagok bontották meg és tették különlegessé. A galléros felsőrészek mellett a fedetlen dekoltázs is gyakran megjelent.

Empire stílusú ruha fodros gallérral

A 19. század végi nők elöl keskenyebb, hátul uszályban végződő, karcsú szoknyákat hordtak, melyhez a felsőrész lehetett állógalléros is, de a nappali öltözéken mindig magasan záródó, amely idővel a későbbi blúz formáját idézte.

Francia gallér 1840.

Megjelent ekkortájt a férfiak esetében a levehető gallér is, melyet a felsőruházathoz igazítva viseltek. A megannyi háború okozta veszteségek okán ez úgymond takarékos megoldásként szolgált, és amelynek viselése segített megőrizni a kor férfiúinak méltóságát.

1902-ben egész Európa és az Egyesült Államok megőrült a gyermekregények, képregények főszereplőjéért, Buster Brown-ért, aki lapos, kerek gallért viselt, virágszirmokra emlékeztető szegéllyel és bodros szalaggal. Öltözéke nem kevés követőre talált akkoriban.

Buster Brown képregényhős egy korabeli plakáton

Buster Brown-féle gallér

Szintén a 20. század elején jelent meg a divatban az angliai tengeri flotta által ihletett matrózgallér, mely azután még sok divattervezőt megihletett. Sajátos szabása eredetileg a tengerész védelmét szolgálta, akinek gallérjába így nem tudott a szél belekapaszkodni és ezáltal a vízbe sodorni őt.

Matrózgallér

Manapság pedig a gallér lehet kisebb vagy terebélyesebb, különbözhet anyagában vagy éppen rögzítésében, de egy biztos: meghatározó volt és lesz is az öltözködésünkben, erről a tervezők is tudnának mesélni, hiszen ugyanaz a blúz vagy ing, más-más gallérral kiegészítve teljesen más hangulatot, megjelenést eredményez.

Képek: wikipedia, wikimedia, wikiwand, pexels, pixabay, lookandlearn.com

[custom-related-posts title=”Olvastad már?” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]