Mi szülők nem vagyunk egyformák, így előfordulhat, hogy különböző a tűréshatárunk is, ha a gyermekünk magatartásáról van szó. Persze, sok mindentől függ az is, hogy hogyan reagáljuk le csemeténk viselkedését, ugyanakkor vannak olyan szituációk, melyek felett nem szabad szemet hunynunk.
Árulkodni csúnya szokás?
Bizony megtanultuk mi is annak idején ezt az oviban, és nem is szerettünk olyan pajtásunkkal játszani, aki folyton árulkodott az óvó néninél. Nos, azért mint mindenben, itt is vannak határok, melyeket meg kell értetnünk a gyermekünkkel.
Fontos, hogy érezze a különbséget aközött, hogy valaki folyton pletykálkodik, és aközött, hogy valaki felismeri, hogy azzal tesz jót, ha közbeavatkozik mondjuk úgy, hogy segítséget kér. Ha a gyermekünk felhívja a figyelmünket egy esetre, türelmesen, higgadtan hallgassuk végig és beszéljük meg vele a történés komolyságát, valamint azt is, hogy hogyan fogjuk megoldani.
A testvérek túlzott versengése
A tesók közti vetélkedés bizonyos fokig természetes folyamat, viszont itt sem hagyhatjuk elfajulni a dolgokat. Ha pedig esetleg már kitört a verekedés is, elsőként győződjünk meg arról, hogy nem okoztak komoly sérülést egymásnak. Ezután pedig jön a nagy beszélgetés, mely során azt taglaljuk, hogy tilos fájdalmat okozni egymásnak, és a problémákat nem ilyen módon oldjuk meg.
Törekedjünk arra, hogy a gyermekeink csapatként tudjanak együttműködni, és igyekezzenek békés úton megegyezni: egyszer az egyiküknek, máskor a másikuknak kell engedni abból a bizonyos 21-ből. A sok, közösen és akár egyesével eltöltött szülő-gyermek idő erősíti a családi és ezen belül a testvéri kapcsolatokat is.
Lopás
Nyilvánvaló, hogy ezt a viselkedésformát sem hagyjuk szó nélkül, de itt is fontos a hogyan. A szakértők szerint ilyenkor is kulcsfontosságú a hozzáállásunk, mely során maradjunk higgadtak, a hangunk is maradjon nyugodt.
Elsőként érdemes feltárni az okokat, miért csent el valamit a gyermek, és magyarázzuk el a kicsinek, hogy amit tett, az semmilyen körülmények között nem elfogadható. Ezt követően kérjük meg a csemetét, hogy adja vissza az elemelt tárgyat/pénzt a tulajdonosának és kérjen bocsánatot. Amennyiben az ehhez hasonló esetek elszaporodnának, úgy fontoljuk meg, hogy pszichológus segítségét kérjük, mert ez a fajta magatartás könnyedén szokássá válhat.
Tiszteletlen mások felé
Lehet, hogy csak azért nem köszön a gyermek a szomszéd bácsinak, mert egyszerűen fél tőle, de mindenképp lényeges az okok feltárása ebben az esetben is. Tanítsuk meg az alapvető viselkedési normákat illetve azt is, hogy hogyan és miképp fejezhetik ki a véleményüket, érzelmeiket, vágyaikat másokkal szemben.
Meg kell tanulniuk megőrizni a nyugalmukat, miközben közlik a nemtetszésüket valamivel kapcsolatosan, hiszen az alapvető tiszteletet meg kell adniuk mások felé, a felnőtteket és kortársaikat is beleértve.
Ha nem mond igazat
Nehéz megállnunk, de az ingerültség ilyenkor sem vezet eredményre. Alapvető, hogy gyermekünk megértse a becsületesség és a bizalom fontosságát.
Értessük meg vele, hogy minden esetben mondja el az igazat, még akkor is, ha arra számít, hogy utána megszidjuk és történjék bármi, mi mindig szeretni fogjuk, és ha segítségre szorulna, akkor mi, a szülei vagyunk azok, akikre bizton számíthat.
Amennyiben mindennapossá válna netán az effajta magatartás, érdemes lehet szakemberhez fordulni.
Nyafogás
Ezúttal sem hasznos, ha kiabálni kezdünk a gyermekkel: nyugodt hangon kérjük meg, hogy amit szeretne, azt közölje velünk megfelelő hangon: nem nyafogva, nem sírva, nem követelőzve vagy éppen kiabálva.
Általában olyankor alakul ki ez a „módszer” a gyermeknél, amikor a szülő nem figyel rá, elhessegeti, nem hallgatja meg. A kicsi viszont rafinált, mert hamar rájön, hogy ha affektálva, sírva kezdi a mondókáját, akkor hamarabb megkapja a várt figyelmet.
Ha türelmesen elmagyarázzuk neki, hogy a család többi tagja sem így kommunikál a másikkal, akkor előbb-utóbb megszokja, hogy ezzel nem ér célt (mert „nem halljuk meg”, amit nyafogva mond).
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
