Ahogy időről időre a szekrényünkből is kiselejtezünk holmikat, mert már nem hordjuk, úgy érdemes körülnézni az életünkben is, hogy mi az, amire már nem volna szükségünk, illetve inkább csak hátráltat, mint előre visz.
Hajlamosak vagyunk foggal-körömmel ragaszkodni dolgokhoz, tárgyakhoz, berögződéseinkhez, sőt, emberekhez is. Ami vagy aki már nem szolgálja a fejlődésedet, sőt esetleg folyamatosan bánatot, gyötrődést okoz, és szemernyi örömet sem szerez, engedd el. Nem feltétlenül arról van szó, hogy mostantól szóba se állj az illetővel, csupán az érzelmi kötelék az, amit érdemesebb lazábbra fogni, úgy, hogy ne függjetek egymástól a továbbiakban. Tedd mindezt jó szívvel, harag nélkül a szívedben.
Meglehetősen nehéz dolog ez, és idő kérdése, de meg tudod csinálni.
Nem élheted más ember életét, csak a sajátodat. Segíthetsz ugyan, de ha lépten-nyomon azért tevékenykedsz, hogy valaki más problémáit megoldd, az bizony egyikőtöknek sem tesz jót. Fogadd el, hogy minden ember más és más, hagyni kell mindenkinek a saját életét élni, a saját életét kormányozni.
Mindannyiunknak megvannak a házi feladatai, amelyeket meg kell tanulnunk. Ha pedig nem tesszük, az élet újra és újra feladja nekünk a leckét. Így van ez akkor is, ha görcsösen ragaszkodunk egy olyan munkához például, mely igazából (már) nem a miénk. Vagy hasonló a szituáció akkor is, ha amikor egy nő újra és újra ugyanolyan pasikba szeret bele, akik mindig ugyanúgy bánnak vele, így aztán jön az elkeseredettség, és az általánosítás:
Minden pasi szélhámos, egyik sem megbízható!
Minden pasi csak a pénzemre hajt!
Minden férfi csak rövid kalandot keres!
Durvább esetben mondjuk a férfi agresszív, túl sok alkoholt fogyaszt, és egyáltalán:
a nő nem érti, hogy MIÉRT CSAK ILYEN VAGY OLYAN PASIKBA BOTLIK BELE.
És vajon miért?
Mert nem tanult a leckékből.
Mert nem állt a sarkára, nem állt ki önmagáért.
Mert mindent szó nélkül eltűrt.
Mindezt azért, mert félt, hogy elhagyják, mert inkább benne ragadt egy olyan viszonyban, mely inkább hasonlít egy lavór langyos és zavaros lábvízhez, mint egy olyan kapcsolathoz, ahol a partnerek kölcsönösen megbecsülik, megértik egymást, ahol egymástól is tanulhatnak, akaratlanul is formálják egymást, ahol egyengetik a párjuk karrierjét, támogatják abban, hogy azt csinálja, amit szeret.
Fogadd el, ha a pasi valamilyen káros szenvedély rabja, de neked nem kell mindenáron eltűrnöd. Fogadd el, ha a pasi éjt nappallá téve dolgozik, és te alig látod, de nem feltétlenül kell szó nélkül elviselned mindezt. Állj a sarkadra és fejezd ki a nemtetszésedet. Viszont ha kell, te is tedd meg a szükséges lépéseket a saját változásod útján, hiszen a kialakult helyzet nyilvánvalóan rajtad is múlt.
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
