Akár filmbéli jelenetekből, akár olvasmányainkból próbáljuk meg felidézni, vajon milyen lehetett az ókori viselet, leginkább lepedőhöz hasonlító ruhadarabok képe merül fel bennünk. Azonban mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem lehet ennyire leegyszerűsíteni mindazt, amit görög elődeink divatnak neveztek és viseltek. Nem csupán egy „kapj fel magadra egy lebernyeget” volt az elv, hanem gondosan kidolgozott vonalak, szín- és anyagválasztások övezték az akkori öltözködési kultúrát.
A görögöket tekintve az évek során folyamatosan alakult a viseletbéli szemlélet is, és más volt a stílus a kezdeti, archaikus korban, más az azt követő klasszikus, illetve a hellenisztikus korban.
A korai időkben színes, gazdagon illusztrált kelmékből készült ruhákat viseltek, majd mindez leegyszerűsödött és egy jóval letisztultabb irányzat kezdett elterjedni. Nem spóroltak az anyag mennyiségével, egy-egy ruhadarab tekintélyes méretű textíliát igényelt, hogy mindez kiadja azt a dús redőzést, melyet a kor divatja megkívánt. A tarka mintázatokat felváltották az egyszínű, elsősorban gyapjúból, lenből szőtt kelmék; leggyakrabban fehér színű anyagok. Az egyediséget, a díszítettséget a tudatosan kialakított redőzés és a derékrész kialakítása adta.
A szép, arányos alkat az alap
Talán sokak számára ismerős lehet az a tény, hogy az ókori görögök életében mennyire fontos szerepet játszott az egészség megőrzése és ennek kapcsán a rendszeres testmozgás, az arányosan szép, izmos testfelépítés kidolgozása. Ez esztétikai cél is volt az egészséges életmódon túl, és amelyet a kor „divatdiktátorai” alapul is vettek. Hiszen egy esztétikus testalkaton a ruhadarab is szebben mutat, más az esése stb.
A viseletek fazonja igazodott ahhoz az elváráshoz is, mely a versenyeken, az ünnepségeken állandósult táncok során úgymond elengedhetetlen volt, mégpedig ahhoz, hogy egy szempillantás alatt meg lehessen szabadulni tőle.
Bonyolult szabásvonalakra már csak ebből kifolyólag sem kell gondolni, leggyakrabban egy megfelelő méretű téglalap forma adta az akkori ruhadarabok alapját.
Hasonló a női és férfi viselet, de vannak eltérések
A már említett kezdeti időszakban, az archaikus korban a női és férfi viselet első pillantásra hasonló egymáshoz, azonban ha jobban megfigyeljük, voltak különbségek, és más elnevezést is kaptak.
A nőkét peplosznak, a férfiakét khlainának nevezték. Közös vonásuk ezeknek a viseleteknek a vállon összefogott hosszúkás téglalapot formázó textília, melyet a testre tekerve a vállon át rögzítettek fibulával vagy csomóval, esetleg tűvel. A nők jobbára öv nélkül viselték és némi pikantériát is adott az öltözéküknek az a mód, ahogyan jobb oldalon a combjuk kivillant a ruha alól.
A korábbi időszakokban elterjedt köpenyféle megmaradt, így hideg ellen ezt viselték az előbbi ruhadarab felett.
Új szelek fújtak később a divat háza táján
A klasszikus és a hellenisztikus korban egy kissé változott a szabás, már abban is, hogy egy-egy öltözéket nem egyetlen darabból „szabtak ki”, hanem két részből állt, és amely textildarabokat össze is varrták. A vállon történő rögzítés maradt, de igyekeztek ugyanazt a ruhadarabot többféleképpen is magukra ölteni, hol egy mell alatt, hol egy derékon viselt övvel változtatni a megjelenésen. Ez utóbbi jobbára a nők khitónnak nevezett öltözékére volt jellemző.
A férfiak is övvel fogták össze a khitónjukat, mely azonban hosszát tekintve rövidebb volt a hölgyekénél, térdig vagy akár térd fölé is érhetett. Hosszabb változatot is hordtak, de inkább csak ünnepi alkalmakkor és jobbára illusztris személyek. Mindkét nem ruházata bőséges anyagmennyiséget tudhatott magáénak, biztosítva ezzel a gazdag redőzést és a visszahajtásokat, melyek, mint nagy fodrok ékesítették az öltözéket, illetve sok esetben egy-egy redő táska helyett is szolgálhatott, apróságok elrejtéseként.
A katonák – mintegy megkülönböztetés gyanánt is –, bőrből készült, mellényhez hasonló darabot viseltek a khitónjuk felett.
A hideg időjárás őket sem kímélte
Ahogyan a korábbi időszakban, ekkoriban is elkelt egy-egy melegebb ruhadarab a hideg idő beálltával. A 4,5 négyzetméternyi gyapjúszövetből kiszabott himationt inkább csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának. Ezt a köpenyhez hasonló ruhadarabot sok esetben a fejükre is vonták, főleg a hölgyek, fejfedő gyanánt. Rájuk vonatkozóan egy ehhez kötődő illemszabályt is hoztak, miszerint nyilvános helyen a kezüket el kellett rejteniük ez alatt a lebernyeg alatt.
A színeknek már ekkor is jelentést tulajdonítottak
Ugyan korábban azt írtuk, túlnyomórészt a fehér szín volt az elterjedt, de azért néhány árnyalat mégiscsak díszítette az öltözködési palettát, és amelyekhez konkrét jelentést is fűztek.
A sárga, sőt, kifejezetten a sáfrányhoz hasonló pigment az ünnepi szín titulusát kapta; a vörösen izzó árnyalatot a spártai elöljárók viselték, míg azokról, akik feltűnő színű csíkokkal tarkított öltözéket hordtak, tudnivaló volt, hogy a hetérák közé tartoznak.
Az egyszínű kelmék mellett jelen voltak finoman színezett textíliák is, melyek elsősorban virágmintával ékesítették az adott ruhadarabot, de előfordultak geometrikus mintázatok és a jellegzetes meander is, mely motívumok egyébként is közkedveltek voltak akár a korabeli építészet vagy a képzőművészet alkotásai során is.
meander
Ami pedig a lábbeliket illeti, a magasan a lábszárra futó bőrszandál volt az általános, bár jobbára csak házon kívül, mert az otthonukban mezítláb közlekedtek. A magas talpkialakítású koturnusz, vagyis a bőrből készült harisnya a nők megszokott viselete volt.
Ókori görög frizurák
Talán a hajviseletekre, a fejfedőkre vonatkozóan változott a legtöbbször a korabeli divat, illetve a férfiak esetében a szakállviselet mikéntje is ide sorolható.
A korai, archaikus korban mindkét nem hosszú hajat viselt, fonatokba, loknikba rendezve és hajpánttal rögzítve. A klasszikus korban a hajhosszak többnyire rövidültek, de csak annyira, hogy mindenképp fel lehessen tűzni, majd díszítőelemekkel – kendőkkel, szalagokkal, ékszerek segítségével – ékesíteni. A szakáll ekkoriban már inkább csak az idősebb férfiak, a tudósok és a katonák viselete volt.
A hellenisztikus kor hozta meg a férfiak hajviseletében a rövid frizura divatját, sőt, arcuk simaságát is. A hölgyek hajzuhataga, laza kontyba rendezett haja továbbra is szalagokkal, pántokkal díszítve vonta magára az akkori urak figyelmét. Pláne, ha mindez szőkéhez hasonló árnyalatban pompázott, ugyanis a nők körében már ekkoriban is közkedvelt volt a festett haj divatja, melyet sáfrányos hajöblítéssel értek el.
Ami a fejfedőket illeti, a nők számára sokáig tiltott volt bármi ehhez hasonló viselése, legalábbis nyilvános keretek között.
A férfiak olykor vékony, bőrből készült pántot viseltek a homlokukon, melyet, ha győzedelmeskedtek egy sportversenyen, felváltott a dicsőséget jelképező babérkoszorú.
A katonák védőfelszerelés gyanánt úgynevezett korinthoszi fémsisakot viseltek, mely védte az állukat és a szemüket.
[custom-related-posts title=”Olvastad már?” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
