“Lesz még egy kör!” – hallják a vendéglátósok munka közben nap mint nap a kedves vendégtől. A “lesz” szótól már a falra másznak, most azonban talán még ezt is szívesen hallanák. De milyenek is szoktunk lenni vendégként vagy vásárlóként? A következőkben ezt tekintjük át. Nézzük, hogyan viselkedik a rossz vevő!
A jelenlegi helyzetben talán már mindenki hozzászokott ahhoz, hogy nincs kávézóban üldögélés, étteremben vacsorázás, vagy éppen meccsnézés egy kocsmában. A plázákban való nézelődést, vásárolgatást is részben felváltotta az online rendelés, most mégis sokan hiányolják az előbbi lehetőséget. Tekintsük a másik irányból a dolgot: az eladóknak, felszolgálóknak a helyzete nem könnyű most, de akkor sem, amikor éppen kiszolgálhatják a vásárlókat. Lássuk, miért!
#1
Az első vásárlótípusra talán leginkább az a kifejezés illik, hogy “sheldonkodó”. Napjaink népszerű szitkomjának, a magyar nevén Agymenőknek ismert sorozat meghatározó karaktere Sheldon Cooper, aki okoskodásával általában az őrületbe kerget mindenkit. Ezt a jó szokását vásárláskor is megtartja, csakúgy, mint a való életben jó néhány illető. Valljuk be, nem nehéz felismerni az ilyen vásárlót; szegény eladó verejtékezve áll egy helyben, tördeli a kezét, hebeg-habog és igyekszik segélykérő pillantásokat küldeni mindenki felé, hátha valaki megszánja és megmenti az előtte álló személytől. Ugyanis a vevő egymás után teszi fel a keresztkérdéseket, amelyekre valójában ő maga nagyon jól tudja a választ, de kedvenc időtöltése másokat tesztelni és tudását fitogtatni. Azt javaslom, boltosként óvakodjunk ettől a típustól!
[custom-related-posts title=”Ha már online rendelés…” none_text=”None found” order_by=”title” order=”ASC”]
#2
Sajnos van az előzőnek egy alternatív változata, nevezhetjük “lebutított Sheldon”-nak. A különbség a fentebb említetthez képest, hogy ez a típus úgy próbál okoskodni, hogy valójában nem az. Mindenre van egy indokolatlan kérdése vagy cáfolata, valójában nem ért ahhoz a termékhez, amiről érdeklődik, de megpróbál úgy tenni, mintha értene. Hatalmas nagyképűséggel zúdítja szerencsétlen eladóra ésszerűtlen hülyeségeit, szabadulni pedig tőle is igen nehéz.
#3
És akkor eljutottunk azokhoz, akiknél a pénz határoz meg mindent egy-egy vásárlás során. Az előzőhöz hasonló butácskának a gazdag altípusa az, akinek az élelmes értékesítő még a lyukas zokniját is jó pénzért el tudja adni. Az ilyesfajta emberek szeretik mindenből a lehető legdrágábbat megvenni, egyrészt, hogy megmutassák mindenkinek, ők bizony megtehetik, másrészt, mert ugyan nem értenek hozzá, de úgy vélik, ha valami nagyon sokba kerül, az biztosan nagyon jó is.
#4
A pénzkérdés másik résztvevője az “olcsójános”. Ez a kategória igen sokrétű: megtalálunk benne a kuponzsonglőröktől kezdve mindenkit, aki kizárólag leértékelt vagy nagyon olcsó árut hajlandó venni. Talán mindannyian hallottunk már olyan eladó – vásárló beszélgetést, amikor a „Milyet szeretne?” kérdésre „A legolcsóbbat.” választ kapta a boltos. Adott helyzetben egyébként ez a felelet akár indokolt is lehet, de gyanítom, hogy az esetek jókora százalékában inkább arról van szó, hogy még véletlenül se kerüljön sokba a megvenni kívánt áru, akár hosszú távra, akár csak tíz percre tervezünk vele.
Kétségeink pedig ne legyenek afelől, hogy ezek a vásárlók fogják visszavinni az üzletbe felháborodva a terméket hónapokkal annak megvétele után, és nem értik majd, hogy egy ilyen “minőségi” árucikk hogy mehetett tönkre.
#5
Utolsó csoportként essen szó egy elég speciálisról, a női fehérneműt vásárló férfiakról. Pontosításként annyit, hogy azokra az úriemberekre gondolok, akik barátnőjüket, feleségüket (és így tulajdonképpen saját magukat is) szeretnék meglepni valamilyen új szettel. A legtöbbjük rendkívül kellemetlenül érzi magát egy fehérneműüzletben, ezért gyakori, hogy bugyuta, kínos viccelődéssel kommunikál a női eladókkal. A legnagyobb problémát azonban a méret kiválasztása jelenti. Ekkor születnek az eladónők számára igen sokkoló párbeszédek. Például a “Milyen méretben keressünk melltartót?” kérdésre a legtöbb férfi a kezével próbálja megformálni kedvese keblének nagyságát, míg mások ránéznek a kérdező hölgyre, majd közlik, hogy “Az övé is körülbelül akkora lehet, mint a magáé”.
Csodálatos válasz, de kedves uraim, inkább vegyenek ajándékutalványt!
Végül pedig érdemes néhány szót ejteni az udvariasságról és az alapvető tiszteletadásról. Ez egy oda-vissza működő dolog kellene, hogy legyen, de sajnos általában a valóság nem ezt tükrözi. A cikk elején említett „Lesz egy…” – típusú megnyilvánulások a vendéglátóhelyeken a kiszolgálók felé, a boltba való belépéskor a köszönés hiánya, vagy a pénztárnál a fizetés közbeni halaszthatatlan telefonálás mind azt mutatja, hogy a kedves vásárló bizony semmibe veszi az ott dolgozót.
https://www.instagram.com/p/CMd6KRlgzNu/
Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂
