Ami az ünnepségekről kimaradt – érdekességek március 15-ről

Minden évben, március 15-én megemlékezünk az 1948-49-es eseményekről. Hősökről beszélünk, hogy mit tettek, mit mondtak, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ők is hús-vér emberek voltak, mint bármelyikünk.
Lássuk, mi minden történt még a háttérben eme jeles napon.

A 12 pont eredetileg 13 lett volna

1848. március 9-én az érdekképviselet hatékonyabbá tételéről ülésezett a a fővárosi ellenzéki kör. Az ehhez kapcsolódó országos petíció lebonyolítását Irinyi József vállalta, mely írás két nappal később el is készült, másnap pedig kitűzték a törzshelyükön. Ebből született meg a mindenki által jól ismert 12 pont, azzal a kiegészítéssel, hogy egy bevezetéssel kezdődött, megindokolva a kezdeményezést. Viszont a politikai foglyok szabadon bocsátásáról szóló mondat még hiányzott. Így azért, hogy ne legyen 13 pont, összevontak két olyan követelést, mely a katonaságra vonatkozik: „a’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk”. 

Miért pont a Pilvax?

A fiatalok számára vonzó volt a kávéház elhelyezkedése a közéleti és a politikai élet színhelyeit tekintve. De ami még ennél is nagyobb előnynek számított, hogy az itt elfogyasztott kávé mellé ingyenes reggeli járt. Az ellenzéki fiatalok pedig nem dúskáltak a pénzben, így rendszeres vendégei voltak a Pilvax Kávéháznak. És az is valószínű, hogy aznap nem üres gyomorral vágtak neki a nap eseményeinek.

Talpra vagy rajta? És egy kis feledékenység

A március 13-án íródott Nemzeti dal eredetileg így kezdődött volna: “Rajta, magyar, hí a haza…” Egy anekdota szerint Szikra Ferenc ezt olvasván így szólt: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi jó ötletnek gondolván fogta, átírta, így nyerte el a vers a mai is ismert változatát.

És ugyan kinyomtatták a 12 ponttal együtt, viszont a költő otthon felejtette a nagy napon. Gyorsan emlékezetből leírta, így született meg a kézírásos változat.

Kedvezőtlen időjárás, óriási tömeg és tehenek a Nemzeti Múzeum előtt

Szakadó eső és alig fagypont feletti hőmérsékletet mérhettek, ellenben a tömeget ez sem hátráltatta egy cseppet sem, keményen állták szó szerint is a sarat a Nemzeti Múzeum előtt gyülekezve. Annyi ember állt ott, kezében a kinyomtatott 12 ponttal, hogy az odaérkező Petőfinek és barátainak esélyük sem lehetett áthatolni a tízezres tömegen, hogy a lépcsőhöz jussanak. Így a költőt a múzeum hátsó bejáratán keresztül juttatták be az épületbe és onnan ki a szónoki emelvényhez.
A szavalatot pedig tehénbőgés zavarta meg, ugyanis a József-napi vásárra érkező gazdák épp arra hajtották az állataikat. És mivel az azt megelőző múzeumi felújítás során a kert és a kerítés még nem készült el teljesen, néhány tehén is meghallgatta a szónoklatot.

Az álmos Táncsicsra várva

Mikor a forradalmárok a börtönhöz értek, Táncsics Mihály éppen az igazak álmát aludta. Az ablakon át szabadították ki, mely nem rácsokkal védte a foglyokat a szökéstől, hanem deszkákkal. Ezeket egyszerűen lefeszítették és ezen keresztül lépett ki Táncsics egyenesen a hintóba, ahol szintén azonnal álomba merült. A Nádor Fogadó tulajdonosa felajánlott számára egy szobát, ahol a fogoly ismét menten elaludt. Felébreszteni nem sikerült, így Jókai állt a tömeg elé, és mesélte el a fogoly történetét.

Szabadság vagy szerelem?

Állítólag Szendrey Júlia arról panaszkodott, hogy férje több figyelmet szentel a politikának, mint neki, de azért 1848. december 15-én, éppen 9 hónappal később megszületett szerelmük gyümölcse, Petőfi Zoltán.