Május elseje kapcsán elsőként a Munka ünnepe jut eszünkbe, a forgókkal, léggömbökkel és vattacukorral tarkított majálisok és kinek-kinek pedig a régenvolt nagy felvonulások. Azonban 72 évvel ezelőtt azonban más szempontból is nagy nap volt ez a mai, már ami a hazai divatot és a ruhagyártást illeti: megnyitotta kapuit a Május 1. Ruhagyár.
Egy és ugyanazon napon ünnepelni a név- és születésnapot nem mindenkinek adatik meg, de ennek a nagymúltú és hosszú utat bejáró gyárnak igen, és bár 1994-ben felszámolták, a mai napig csattognak a szabászollók a jobbára már iroda- és raktárépületként működő komplexumban.
Az ország legnagyobb konfekcióipari üzeme, melynek központja közel négy évtizeden át működött az Orczy-kert szomszédságában, a józsefvárosi Elnök utcában, eleinte nem a polgári lakosság számára tervezte illetve készítette termékeit.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen maga az épület is körülbelül 150 éves múltra tekint vissza: az 1870-es években indult katonai épületekkel való beépítésig a terület marhalegelőként szolgált.
1895-től kezdve a raktárépület központi katonai ruharaktár és szertár szerepét töltötte be, melynek belső elrendezése, szó szerint katonás rendje, az ebben az évben ide látogató I. Ferenc Józsefet is ámulatba ejtette. Az I. világháború itt is átalakulást hozott: a raktár egyúttal adománylerakó helyként is működött, majd ruhagyárként élt tovább, felvéve az Országos Ruházati Intézet Részvénytársaság nevet. Ekkoriban kizárólag egyenruhákat készítettek állami tisztviselők, köztisztviselők, postások, járművezetők stb. részére. A női-, férfi- és bakfisruházat gyártása, mi több, tömeggyártása és értékesítése 1920 tájékán kezdődött.
A minőség mindenekelőtt!
A minőségi és időtálló ruházat előállítása alapkövetelmény volt minden munkatárs számára, és mi sem volt kézenfekvőbb, mint a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket helyben, az épületben mintegy 10 éven át textilipari szakoktatás keretében megtanítani a leendő munkatársaknak.
A gyár életében ekkortájt és a későbbiekben is előfordult, hogy a dolgozók száma az 5000 főt is elérte, akik a munka mellett aktívan sportoltak is: a gyár férfi labdarúgó csapata például 1950-ig a magyar bajnokságok állandó résztvevője volt.
Az előbb említett év pedig nemcsak a sportklub megszűnését jelentette, hanem az üzem nevének megújítását és profilváltását is. A továbbiakban Országos Ruházati Nemzeti Vállalatként működő üzem a Honvédelmi, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium, a MÁV, a Magyar Posta és a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, valamint az igazságügyi büntetőintézetek részére biztosított egyenruhákat. 1953 márciusában vette fel a Május 1. Ruhagyár nevet, majd 1957 után a lakosság számára is megindult a gyártás:
„Divatos tömegkonfekció millióknak, mindenki számára elérhető áron”
– hirdette magát a vállalat a hazai sajtóban.
Nyugati mintára 1967 elejétől önálló márkanevet – Elegant – is kaptak az árucikkek; a vállalat az Elegant Május 1. Ruhagyár néven futott, sőt, mintaboltot is nyitottak az Erzsébet körúton.


Ez idő tájt is előfordult, hogy mintegy 5000 alkalmazott is szorgoskodott a műhelyekben, az első évtizedekben 3 műszakban, összesen 9 telephelyen: Budapest mellett Kaposváron, Karádon, Túrkevén, Szolnokon, Cegléden, Marcaliban, Komlón, Dorogon és Öreglakon is működött leányvállalat.

A ruhagyár Elnök utcai bejárata 1970 körül Fotó: Fortepan Képszám: 111057
A kifogástalan minőséget képviselő termékek a szocialista országok mellett számos nyugat-európai országba, Japánba, Kanadába és az Egyesült Államokba is eljutottak. A ’70-es években mi magunk is előszeretettel hordtunk orkán- és habszivacs kabátot, ballon- és műszőrme kabátot, kiskosztümöt.
Tiszta Amerika! – Május 1. és a Levi’s találkozása
1977-ben a marcaliban működő gyáregység új és nagyszabású feladatot kapott: az amerikai Levi Strauss-szal kötött megállapodást követően akár 800-900 ezer farmer is készült évente az üzem dolgozóinak keze munkájának köszönhetően, melyeknek kevesebb mint harmadát hazai eladásra készítették, a többit külföldre szállították.
Nem túlzás azt állítani, hogy Európa egyik legnagyobb konfekció üzemévé nőtte ki magát a Május 1. Ruhagyár, ahol megindult a bőráruk készítése is, majd a könnyű, sportos és farmerruhák gyártása szintén. A magyar Trapper farmermárka neve is bizonyára sokak számára ismerősen cseng. Szakmai és divatbemutatók követték egymást, melyekre távoli földrészekről is érkeztek a kereskedők. A négy földrészen ismert Elegant márkanév, a szintén négy mintabolt meghozta az újabb sikert, mely alapján az üzem a kiváló vállalatok közé került.

Asszonyok varrják a Trapper farmert a Május 1. Ruhagyár Karád községi kihelyezett telepén, 1979-ben. MTI Fotó: Gyertyás László
A rendszerváltás a hazai divatot is befolyásolta
A rendszerváltozást követően 1993-ig bezárólag feldarabolták a vállalatot, mely kisebb cégek formájában folytatta útját. Ha valaki napjainkban Budapesten arra jár, láthatja, hogy most is működik szabászat a hajdani épületben, mely azóta inkább iroda és raktáregyüttesként funkcionál.
Az Elegant Május 1. Ruhagyár az angol szabóságot képviselte, mely lépést tartott a legújabb divattal, a modern technikai vívmányokkal, a bővülő anyagkínálattal, mindezt úgy, hogy megfeleljen a vásárlói igényeknek, mind a termékkínálatot, a közízlést és a gazdasági viszonyokat figyelembe véve. Nem utolsósorban pedig a minőséget tartva szem előtt! Azok a szövetek, melyekből az akkori kabátok, kosztümök készültek, ma is megállják a helyüket, időtállóak mind a divat, mind pedig a tartósság szempontjából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hajdani márkázott vállfák és a család régi ruhadarabjai, melyek őrzik egy hajdanvolt világmárka emlékét.


Kérjük kövess minket! Számodra csak egy kattintás,
de nekünk a világot jelenti! 🙂

