Az első manikűrtől a legmodernebb műkörmökig – 1. rész

A körmeink ápolása, esztétikussá tétele évszázadok, sőt évezredek óta a szépségápolás szerves része és egyre több kihívást ad a szépségipar ezen területén tevékenykedő cégeknek. Nők és férfiak tömegeit foglalkoztatta mindig is a kezeik külleme, bár a történelemben számos példa adódik arra is, hogy nem minden esetben dekorációs céllal festették a körmeiket az egyes népcsoportok. Az első manikűrtől a legmodernebb műkörmökig – 1. rész.

Szín, mint társadalmi rangjelzés

A divat- és a szépségipar múltjában kutatva nem csak az öltözködés tekintetében találunk arra vonatkozó bizonyítékokat, melyek arra engednek következtetni, hogy a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely a külsőségekben is megmutatkozik, hanem a szépségápolás mikéntjében és a színek vonatkozásában is. Nincsen ez másként a körmök esetében sem. Az időszámításunk előtti 4. évezredben a babilóniai harcosok bevetés előtt nem csak a hajukat göndörítették nagy gonddal, hanem a körmeiket is rendbe tették, sőt, kohl (finomra porított szulfid) alapanyagú festékkel ki is pingálták. A fekete színű manikűr egyúttal a magasabb rangot is jelezte, a zöld az alacsonyabbat, illetve a harcba indulók férfiak ezzel is szerettek volna még rettenthetetlenebb külsőt mutatni az ellenséggel szemben. A megfélemlítés eszközeként még az ajkaikat is hasonlóképp színezték.

A kínaiak hasonlóképp a rang és a dinasztia megkülönböztetésére szolgáló jegynek gondolták a köröm színét, melynek anyagát a felsőbb osztályok tagjai számára méhviaszból, zselatinból és tojásfehérjéből keverték ki. Orchideával vagy rózsával festették, és néhány órán át a körmökön hagyták, hogy a szín beivódjon. Az ősi kéziratok szerint a vörös és a fekete színek nagyon népszerűek voltak, valamint az ezüst és arany por alkalmazása díszítés gyanánt. A vörös színt csak az uralkodó osztály engedhette meg magának, bizonyos dinasztiák már nem, még halálbüntetés is járhatott annak, aki nem az osztályának megfelelő színt viselte a kezein.

Kleopátra, mint az ókori szépség nagyasszonya sem maradhat ki a felsorolásból, aki hennával díszítette a körmeit, bár feltehetően az ötlet nem tőle származott. Nefertiti királynő, Tutanhamon király mostohaanyja sötétvörös körmöket viselt, a legenda szerint a festék vérrel volt tele. Az alacsonyabb rangú nők csak pasztellszíneket viselhettek.

Ugorjunk egy nagyot az időben…

…egészen a 19. századi Franciaországig, ahol egy Mary E. Cobb nevű hölgy hosszasan tanulmányozta a manikűr művészetét, majd tovább fejlesztte a látottakat. A porokat és olajokat a körmökbe dörzsölte, majd lecsiszolta, lágy rózsaszín vagy vörös színt hagyva a művelet után. De Faucigny-Lucinge hercegnő olyannyira kedvelte, hogy igazi stílusikonná vált bíborvörös ujjbegyeivel.

Mary E. Cobb pedig 1878-ben megnyitotta a világ első körömápoló szalonját Manhattanben Mrs. Pray’s Manicure névvel. Akkor még nem is sejtette, hogy mekkora szépségipari üzletet indít el az 1,25 dolláros “buff and shine” manikűrjeivel. Saját termékcsaládot is piacra dobott és tippeket is adott az otthoni kéz- és körömápoláshoz, de ez még nem minden: feltalálta a körömreszelőt is.

Megjelent az első világmárka

A folyékony körömlakk születése 1925-re datálható és a Cutex márkanévhez köthető, mely előzőleg 1911-ben egy körömágybőr puhítására szolgáló kivonattal írta be magát a szépségipar történelmébe. Nem meglepő, hogy a cég sikere és növekedése azóta is töretlen. Alapítója egy Northam Warren nevű vegyész volt, aki 1910-ben saját vállalkozásba kezdett, egy drogériát nyitott New Yorkban.

1911-ben alkotta meg a körömágybőreltávolító receptjét, mely egy olyan folyadék volt, amely durva beavatkozás nélkül távolította el az elhalt hámsejteket. Amikor a Cutex sikeres termékké vált, más manikűrkészítményekkel is kiegészült a termékcsalád. Warren nyilvánvalóan nem gondolta, hogy az általa 1916-ban bevezetett folyékony lakknak nagy sikere lesz, és nem is reklámozta annyira, mindössze annyi történt egyelőre, hogy 1917-ben egy rózsaszín árnyalatot is a piacra dobott.

Egy 1920-as franciaországi útja során észrevette, hogy a párizsiak mennyire odavannak a folyékony körömlakkért, és ekkor döntött úgy, hogy követi ezt a trendet és folytatja a saját fejlesztése népszerűsítését. Sőt, 1928-ban bevezetett egy aceton alapú, otthoni használatra is alkalmas körömlakklemosót, melyet a folyékony körömlakkal együtt árultak. Egy üveg Cutex körömlakk 1934-ben 35 centbe került, ami megfizethető luxus volt a szűkös pénztárcák korában. Amikor Amerika belépett a második világháborúba és a nők nagy számban csatlakoztak a munkaerőpiachoz, a manikűrök is ennek megfelelően változtak: a hosszú körmök nem bírták volna sokáig a fizikai munkát a gyárban.

Nem egy tarka kutya – pardon, körömlakk – van a világon

Persze, akadt a Cutexnek konkurenciája is, egy Michelle Menard nevű sminkmester személyében. Az I. világháború idején az USA birtokba vette a német vegyi szabadalmakat – ez vezetett a nitrocellulóz amerikai piacra kerüléséhez és amely összetevő aztán az 1920-as években belekerült az autófestékekbe. Innen jött az ötlet Michelle számára, hogy olyan körömlakkot alkosson, mely úgy ragyog, akár a frissen festett autó. Addig-addig tökéletesítette a receptúrát, míg 1932-ben útjára nem indult a ma már Revlon néven ismert világcég. A fentebb említett összetevő és más vegyi anyagok alkalmazása nyomán azonban nem állíthatjuk, hogy ne lettek volna problémák azok egészségre gyakorolt negatív hatásai miatt. A kezdet kezdetén drogériákban, áruházakban lehetett kapni a különböző színű lakkokat, melyek a későbbiekben rúzsokkal, majd teljes sminkcsaláddal egészültek ki.

Egy örök klasszikus debütálása

A sminkmesterek élete is sokszor csupa kihívás, így érezhette Jeff Pink is, aki azt a feladatot kapta, hogy olyan designt varázsoljon a kifutón szereplők körmére, mely az összes bemutatásra váró ruhakölteményhez egyaránt passzol. Jeff akkor még nem sejtette, hogy az általa 1975-ben megalkotott francia manikűr a mai napig az egyik legnépszerűbb stílus lesz az egész világon.

Nevezetes árnyalatok

A ’80-as évek elején Essie Weingarten kifejlesztette saját körömlakk-kollekcióját, mely hamarosan több híresség kedvence is lett. Lakkjainak népszerűségében a néhai Joan Riversnek is szerepe volt, amikor is egy tévéműsorban megemlítette kedvenc árnyalatát, az Essie “Jelly Apple”-t, és amelynek hatására megugrott az üzlet forgalma, nem sokkal később pedig az Essie egy közismert márkanévvé vált.

1994-ben nem csak a Pulp Fiction című film vált egycsapára kultikussá, hanem a benne szereplő Uma Thurman kacsói is. Vagyis egészen pontosan körmeinek Chanel Rouge Noir (más néven Vamp) alvadt vérre emlékeztető árnyalata, mely napjainkban is az egyik legkeresettebb Chanel termék.